Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - Buday László (1873-1925)

18 az idézett törvény keletkezése idején Buday László olyan természetű numkamezöre, ahol a fentebb körülírt feladatkörből folyólag bő alkalom nyílott a szigorú értelemben vett tudományos kutatásokra, de egyúttal gyakorlati társadalom-politikai munkásságra is. Sok reménnyel biztató poéta és íróember volt akkortájt Buday, eltöltve a szülői háztól hozott tudományszeretettöl s szigorú kötelességérzettöl s ;'nftfttva a magyar hazáért, annak jobb sorsáért küzdeni, tenni, alkotni vágyásnak a cisztercita rend pécsi középiskolájában céltudatosan kifejlesztett s a termékeny talajban kipusztíthatatlan gyökeret vert nemes érzésével. Páratlan szorgalommal fogott hozzá az új, ismeretlen terület meghódításához. Rövldc~scn -otthonossá vált benne s-csodás gyorsasággal lett egyre magasabb és magasabb rendű munkásává a közviszonyok állapotát s alakulását figyelő s feldolgozó obszervatóriumnak. Ebből az obszervatóriumból egyre sokoldalúbb, egyre tökéletesebb, tisztább képei jöttek elő a vizsgált anyagnak s a megfigvelések tudományos megvilágításának. Ebben az eredményben —• abban, hogy - a magyar statisztika hivatalos szerve igazán európai színvonalra, sőt több tekintetben a nyugatnak is példátadó s új utakat jelző nivóra einelekedett. Buday Lászlónak oroszlánrésze van. Alig volt két és fél évtized alatt (1896—1920), a hivatalos statisztikának olyan területe, amelyen az adatgyűjtésnek, a felvételek eredményei technikai és tudományos feldolgozásának Buday László ne adott volna új, egyre tökéletesbedö irányt, módszert, formát. Számos új adatgyűjtésnek ö a szellemi megindítója, majdnem mindegyiknek ö a javítója, tökéletesltője. Eles judicium, magát egyre erudáló elmééi, csodálatosba/, öníeláldözással határos agilitás, a kötelességteljesítést, új ismeretlen jelenségterületek feltárását és megvilágítását nemcsak magánál, de munkatársainál is egyre fokozni tudó készsége, költői talentumából fakadó, sohasem hibázó intuitív képessége segítették ez eredményekhez. S részben a hivatali feladat-kör miüemüsége is. Aki nemzeti társadálmunk s közviszonyaink állapotát, tömegjelenségeinek alakulását hivatásánál fogva nemcsak önmagában, de a nemzetközi összehasonlítások révén a világtejlödés szemszögéből állandóan figyelemmel kisén, a megfigyelés eredményeiben testet, öltve látja, a társadalmi s közviszonyok kialakítását munkáló tényezők sokféleségét, aki így mintegy a nemzeti társadalom pulzusán tartja állandóan kezét, az olyan kvalitások birtokában, amelyekkel Buday birt, pompás, nem hibázó lütöju lesz a számsorok rengetegének. S valóban azzá lett Buday. a társadalmi tömegjelenségek csodás biztonságú diagnosztájává, ezzé tette éleslátása, olykor ösztöne, intuíciója, amely mély. tisv.tá, világos meglátásainak sokszor volt felvillautója, létrehozója. De nemcsak ezzé tette őt képessége s anyaga, ajnellyel dolgozott. Rabbá tették, a munka, a tenni, alkotni, vágyás rabjává. Ezzé tették nem a számsorok, de a problémák, amelyekbe a számsorok bevilágítanak. Hivatali munkásságának természete, a látónak egymásratolulóan jeleníkező problémák, ezek súlya, sokszor sötét gondja, serkentették Bndayt egyfelől arra, hogy a számsorokban kifejeződő társadalmi tömegjelenségek belső technikai s methodológiai úiítások, reformok alkalmazásával minél exactabb, tökéletesebb megjelenési forfnát, minél l>ehatöhb megvitatást, megvilágítást nyerjqnek, hogy a hivatalos statisztika megfigyelő, rendszerbe foglaló s megvilágító munkássága minél szé-