Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A POLITIKAI PÁRTOK TÍPUSAI (Fejezetek egy államszociólógiához.)

71 Szükségszerű kapcsolatban, mint Angliában és mint nunden tulajdonképpeni államban fennforog az eset az uralkodó pártokkal." A két-púrírcndszcr helyett szereplő sok-párt rendszer a stabilitás követelménye folytán hagyja a kormányt maga fölé emelkedni. A stabilitás pedig minden kényes helyzetű országban elsőrendű követelmény.1'") Németországban az egész HolienzoMern-korszakban uralkodó volt a külpolitikai motívum, s ezzel a pártok fölé való emelkedés. 1903-ban Bülow, az akkori kancellár, nyíltan hangoztatta: „Ennek az országnak kormánya kormányozhat ideig-óráig ezzel vagy azzal a párttal, de nem kormányoztathatja magát s nem is fogja magát vezettetni a pártok egyikével sem."117) Ebből származhat egy előny: az, hogy tehetségek pusztán a pártállás folytán nem kallódnak el. „A királyi kormány egyik párttal sem vezettetheti magát; kö'.elessége azonban minden párt erőit értékesiteni."'M) Íme, a sajátos német felfogás, mely hagyományosan különbözik akár az amerikai, akár az angol felfogástól a párt s az államszolgálat viszonyát illetőleg. A kontinentális államok helyzete mindig nehezebb volt. mint ama két másik államé; a párttöredezettség a német politikai helyzethez képest normálisnak mondható, viszont a kettős pártrendszer hiipernormális, elérhetetlen —• és szükségtelen — kényelmi ideálnak tűnik fel.'™) A politikai párt sokszínű anyaga minden országban ezerféle megfigyelendöt szolgáltat. Itt néhány fő szempont megadása volt célunk. Viszont nem adhatjuk ma még kipróbált tipológiáját az összes, fórumon szereplő pártoknak — ez végtelenbe vivő induktív feladat, moly számos kutató kollektiv munkáját követeli meg. Ámde valahol meg kell indulnunk, nézetünk szerint a deszkriptiv feladatot megelőzőleg a párt. általános szociológiája terén. Máris kideríthető a mai adatok és szempontok alapján, hogy felületes az a könnyelmű elgondolás, mely szerint a politikai párt nem több aktuális csinálmánynál. mely már-már meg is szó'aló szkeptikus nézetek szerint csupán egy parlamenti .,színház" belső, ügye, aktora vagy statisztája. Ellenkezőleg a politikai párt a nemzetlélek aktív ereje alapján öníegyelmozett egység, történeti organizmus, mely belpolitikai kívánalmakon és a külpolitikai helyzeten alapszik; a maga szilárd szervezetében, programmbeli gazdagságában és közönségbe-gyökerezettségében a legfontosabb állami problémák egyike. Nézetünk szerint ezt a kritikus idők igazolják legláthatóbban. Ekkor kell kitűnnie annak, hogy a politikai párt élő, aktiv, ellenállásképes és eszméknek élő organizmus, mely az idők rohanó íergetegében képviseli a nyugodt átmenet szükségességét s az erőt a momentán szükséges cselekvés terén. Dékány István. 8C) Ily mesterséges stabilitásra kényszerűéit bennünket az Ausztriával való összeköttetés; és a nemzetiségi kérdés. (V. ö. Apponyi, i m. 123. 1.1). iit) Fiirst liiilows Reden, kiadta Massow, II. 289. * 38) Fiirst íiiilows Reden. ed. Massow, III. 141. I. 31tl A politikát aránylagos kényelmi helyzetben mondhatták sportnak (Barfour, Hatschek, S. Low is). A két párt egyazon gentry-tipusba tartozik különben is és pedig „étetfelfogásuk csodálatos egyöntetűségével" (Spengler, Preussentnm u. So^ializmns, 54. V.). A kontinens államaiban ez sem érhető el.