Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A POLITIKAI PÁRTOK TÍPUSAI (Fejezetek egy államszociólógiához.)

68 a maga I. Frigyes Vilmos óta beidegzett bámulatos fegyelmével. Amerikában nincs ily állandó s fényesen organizált bürokrácia; az ország aránylag új. Az amerikai állam szociológiai alapgondolatnak vadban érdekes logikája abban adható meg. hogy gondoskodni kell olyan időleges bürokráciáról, amely a hozott törvény dinamikai értékét azonnal s a kellő erejében átveszi. Ez mifelénk ismeretlen összekapcsolás. Nálunk van törvény, melyet hévvel, dinamikai értékkel hoznak meg s aztán — elkallódik a lanyha végrehajtásban. (Jelen példa a földreform). Az amerikai kérdezi: érezni fogja-e egy állandóan elhelyezkedett bürokrácia azt. hogy a hozott törvény a miomentán fej lödéshelyzetbeu minő sajátszerű lendítőerőt képvisel, minő dinamikai értéke van? Németországban a bürokráciára á pártok alig gyakorolhattad befolyást, az egy magasabb emelet, ahova a pártvezér is csak melléklépcsőn jutott be. A német lnirokráciaVB) lényege az, hogy nem veszi át a párt irányítását: a kezdeményezést magánál tartja (ezért is nehezebben fejlett a pártélet). A párt csak korrektor, nem szerző. A javaslat Zöldasztalokról kerül elő, parlamenti átiavííás után ismét az állandó, párttői független bürokrácia veszi át, hogy végrehajtsa. Itt a személyfölőtti elv, a „szolgálat", Dienst életformája szerepel, szerepel. Az Egyesült-Államokban az alapgondolat az államszociológiában az, hogy amely többségi párt hozta a törvényt, ugyanazon párt emberei ülnek akkor a hivatalokban, a törvényt a maga lendítő erejével, dinamikus értékében^ „intencióiban" ugyanők hajtják keresztül minden akadályt leküzdve. Ez a nagy selí made nemzet hatalmas életlendülctét érezteti, dc a túiságot is — még a'bírói állás sem független, a bírói székekben is a párt emberei ülnek, írt valóban a két nagy párt gépezete (machine) a hajtó erő. Ez szavaztatott annak idején a „hivatalos jelöltekre" (regular candidate) — helyesebben ö szavazott maga17): a listán szereplő jelültek a szavazó előtt általában ismeretlenek, teljesen idegenek. I átható, hogy ez az amerikai rendszer képtelenségre vezethet; a végre, hajtásnak a. legkisebb, tehát csupán mechanikus elemét is párttagságtól teszi függővé. Ez a rendszer ultra-perszonalisztikus, túlzóan személyi, folytonos labilitást hoz be ott, ahol az állam valóban csak gépezet. A német rendszer viszont ultra-iinperszonalisztikus volt (a háború előtt), mert gépies bürokrá-'') Igen jellemzőnek tartjuk szociológiai szempontból azt a tényt, amire Hatscliek (Engh Siaalsrecht, II. 36. Ik ) utal. A társadalom spontán alakuló életszabályai, melyek mögött tehát nincs állami, garancia, t. i: a közszokások (Sitté, Konvention) a maguk erőteljes nyomatékosságával s meggyőződés hordozta erejükkel Angliában a pártokban élnek, Ezzel szemben Németországban a biítókráclában. „A kontinensnek is. kiváltképen Németországnak, megvannak az egyezményes életszabályai (konvenciók), megvan a páríkormányzata, melyek a központi kormányzat legfelsőbb hatóságait cselekvésükben irányítják. Ez a bürokratikus kormányzati routinc felel meg a~. ait/iol pártkonvencionaltimusnak a szárazföldi államokban. Ezt a kormányzati routine-t egy társascsoport gyakorolja, bürokrácia, melynek megvan a saját közszokása, hagyománya stb., melyek egyik minisztériumról átszállnak a másikra és mintegy a legfelső kormányzat szilárd* irányító tényezőjét alkotják. Ez a kormányzati routine hasonlókép partszokás (Parteisitte), ámbár nem a nép-szellemen alapszik, hanem hivatali szellem tonnájában kialakult pártszokás." Ebben egy sajátos államszociológiái fordulópont van kifejezve. *'') Itt valóban áll az. amit Frh. v. Wieser általánosan mond (Recht u. Macin. 1910. 147. 1.) „Man hat erkannt, dass nicht der einzelne VVahler, sondem dass die Partéién die Wahlzettel x