Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - BIRTOKREFORM ÉS TÁRSADALOM

52 sadalmi szervezet összes életnyilvánulásában és így a birtokreformban is. egyaránt, kifejezésre jut. Sw. István a maga birtokreformját a keresztyén királyi hatalom és a törzsekben megosztott nemzet egységgé való összeforrasztanának szolgálatába állította; — az ősiség birtokszervezetében már a .nemzet emel védőbástyát, egyrészt a királyi hatalom, másrészt az oligarchia ellen és a Szent Korona áUamiögi gondolatában találja meg az állami és társadalmi élet org-arasatiójának központját. 1848-nak mámoros hangulata viszont szinte átmertet nélkül tűri ki a modern magyar állam és társadalom vezérlő eszméjévé Úz abszolút jogegyenlőség gondolatát s támaszt tátongó szakadékot saját maga és a már közéi évezredes múlt között, amelynek eleve problematikus áthidalását azonban az események a nemzet kezéből kicsavarták. Lehetetlen hallgatással mellőznünk a múltnak mindézen tanúságait, m?.. mikor egy újabb s minden előzőnél talán nagyobb állami megrázkódtatás és a társadalomnak szinte kiszámíthatatlanul súlyos válsága után ismét benne vagyunk a „birtokreform'' izgalmaiban. S valóban aggodalomkeltöen merül fel a kérdés, hogy ez a reform, mint a megelőző nemzeti katastropha egyik kikerülhetetlen és 'önkéntadódó okozata, úgy lényegében, tinit végrehajtásában milyen viszonyban áll magához ahhoz a válsághoz, melyből kinőtt s van-e valamely oly vezérlögohdolata, "mely társadalmunk reorganisatiojának hathatós előmozdítására' volná hivatva? Köztudomású, hogy a magyar .társadalmi élet v álsága már jóval a világháború kitörése előtt jelentkezett. Tünetei a nagy gazdasági haladás és kulturális előretörés ellenére egyre élesehben és egyre gyorsuló tempóban mutattak rá arra a nagy ürességre, melyet a rendiség és a közélet minden ágálja szétfutó függelékeinek eliminálásával a magyar társadalom szervezetében a negvveimyolcás'vívmányok örökösei betölteni nem tudtak. Az addig egységes társadalom lassanként és fokról-fokra decomponálódott. Az aristocratia vezető szerepét részben saját hibájából és indoJentlájából is kihullatta kezei közül; — a közép- és kisnemesség hova-tovább jobban depossedálva egy hagyományok nélküli bürocratiába olvadt bele; a kereskedelmi és gazdasági élet felvirágzása, mely egészen új keletű társadalmi osztályokat tolt előtérbe, melyek a történelmi fejlődésben semmi támpontot nem találva, jórészt idegenül állottak , a magyarság élettónyezői között: nemkülönben a szervezeti munkásság is, mely saiátosképen épen nálunk tudott legkevésbbé engedni internationalis dogmáinak merevségéből. A nagy „rudis indigestaque moles" végül, azaz a földművelő, volt jobbágy osztály ivadékainak hatalmás tábora: a lefolyt hét évtized alatt, úgyszólván semmi jelét sem adta társadalmi osztályöntudatának s természetes tömegsúlyát az állami és társadalmi élet egyetlen vonatozásában sem tudta érvényesíteni. A nagy háború kitörésekor a győzelem reménye egy hatalmas, lelkes fellángolásban valóban bámulatraméltó erőpróbáról telit tanúságot, de hamis volna az ítélet, mely a különben rövidesen ellanyhult háborús psychében a magyar társadalom erejére és egységére vont volna messzemenő következtetést. A beállott szomorú, események a maga egész meztelenségében 'mutatják azt a szörnyű összeropp^iást, melyre a pontot a trianoni békedictatum tette rá s mely héroszi munkát kíván ahhoz, hogy a lelki egyensúlyát, évezredes positioját elvesztett, összetört magyar nemzet újra magához térhessen.