Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

43 végre is semmi egyéb közös vonás nem fűz össze, mint pusztán az a körülmény, hogy gazdaságilag azonos érdeküek. A jövő társadalma sem bontakozhat ki az osztályharcból. Annak is valamiképen az előbb említett ideális közösségek szerint kell alakulnia és elsősorban nemzetinek kell lennie. A szociálista va'gy kommunista társadalom is nemzeti kell, hogy legyen, vagy különben egyáltalán nem marad meg. Ezen a téren előreláthatólag az orosz bolsevizmuslesz a kérdés próbaköve. Az osztályharc elmélete ellen tehát állást kell foglalni és küzdeni kell. A kérdés csupán az, mí képen. Könnyen arra a feltevésre juthatnánk;, hogy ezt a Küzdelmet észszerű okokkal kell folytatni, mert épen azt a felfogást, amely mindig tudományosságával kérkedik, csak tudományos eszközökkel lehet megdönteni. Ez a feltevés téves. Régóta hiányzik már a tudományosság, mint szempont, a forradalmi osztályharc elméletéből, amely már régóta hit, dogma, jelszó lett. És ezért kevés a remény, hogy sikerre vezethetné bármily tudományos vita az osztályharc elméletének, különösen a proletár-osztályharc elméletének meggyőződéses képviselőivel. Különösen az utóbbiak azok, akik' mindig készek visszavonulni arra a bevehetetlen állásra, mondván: te a bourgeois érveivel beszélsz, te neked megvan a magad külön logikád, nekünk is a magunké. Az a gondolat, hogy a proletárgondolkozás és a bourgeoisgondolkozás két különböző világ, amelyeket nem lehet összeegyeztetni, minden tudományos vitát lehetetlenné tesz. Nem tehetünk tehát egyebet, mint hogy a dogmával szemben más dogmát állítunk fel, vagy ha úgy tetszik, a babonával az igaz hitet szegezzük szembe. U. o. — Friedrich von Gottl-Ottliliénfeld, Vont Wirtschaftslcbcn und séiHer Theorie (A gazdasági élet és elmélete). A nemzetgazdaság tudományának minden idők és népek gazdasági életével foglalkozó tapasztalati tudománynak kell lenn'. A ..gazdasági élet" szószé rint veendő, azaz abban az értelemben: gazdaság, mint való élet, — szemben a gazdaság, mint teljesítmény gondolatával. Ezen ellentét körül fordul meg a kérdés. Nem egyszerűen a gazdaság két különböző definíciójáról van itt szó, hanem a gazdaságtudomány tárgyáról való két különböző alapfelfogásról. A mindennapi élet egyszerűen a teljesítményt nézi a közgazdaságban, mert azokat a különböző folyamatokat, amelyeket a gazdasági élet látszólagos gyűjtőfogalma magában egyesít, legegységesebbeu úgy foghatja íel, ha azokat bizonyos célokra vonatkoztatja és produktumot lát bennük. Emellett másodrendű szemponttá lesz előtte, hogy ezeknek a céloknak szolgálatában minő apparátus működik, hogy ezek a célok miképen bontakoztak ki, és közömbössé, hogy a gazdasági formáknak minő dús szövedéke állt elő az idők folyamán: a mindennapi élet csupán a teljesítményt, a gazdasági eredményt látja. És a nemzetgazdasági elmélet? Mi a tudománynak a gazdasági életről alkotott végső formulája? A gazdaság itt majd mint a „szükségletek fedezéséről való előrelátó gondoskodás", majd mint a „dologi javakról való gondoskodás", ismét mint „az eszközök másodrangú birodalma", majd, meg mint a „haszonnak és áldozatnak összehasonlítása" határoztatik meg. Bármennyire is különböző hangzásúak ezek a meghatározfsok, kivétel nélkül, teljesítménynek fogják fel a gazdasági életet. Ilyen beállítás mellett természetesen a teljesítmény dologi megtestesítői, a „javak" nyomulnak előtérbe. A mindennapi élet,