Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

37 ,jedig teljesen elsikkasztotta. Pedig itt Sámuel Gőmpérs működésének ismertetése különösen tanulságos lett volna, bár tagadhatatlanul súlyos cáfolatául ama reményeknek, amelyeket még Mac-Donahl sorai fűztek az új világbeli szocialista mozgalom fejlődéséhez. Az igazság elleni harcban az elhallgatás módszerét különös sikerrel értékesítik a szocialista konfesszió hívei. A fordítás egyébként gondos, ép és jó magyarsággal dicsekedhetik — ami, sajnos, ma már mindinkább megy erényszámba. F. Osszendovszki, Állatuk, emberek és istenek. (Fordította Sajó Aladár, Franklin Társulat, 1924.) A legdivatosabb könyv az egész művelt világban. Azt hisszük, ezzel sokat mondtunk. Osszendovszki csodálatos kalandjai szárazon és vízen vannak leírva benne, küzdelmei, nélkülözései, víziói, csatái állatok, emberek és istenek között és ezek közreműködésével. Kicsoda Osszendovszki.; És hogyan kerül a kalandok íörgetegébe ? A varsói Osszendovszki- valamikor a békében a Sorbonne hallgatója, majd diplomás vegyészmérnök s az orosz—japán háborúban Kuropatkin melleit szolgált. A nagyháború alatt különleges missziót teljesít Mongolországban, utóbb pedig" a péíervári politechnikai intézet, tanára lesz. A forradalomban Omszkba kerül — ugyanilyen tanári minőségben — s innét viszi magával Kolcsak, hogy pénzügyi és földmívelésügyi miniszterévé tegye Szibériában. Kolcsak bukásával kezdődik menekülése: a kalandok sora, melyeket könyve hivatott megörökíteni. Ám ne felejtsük ki e gyér adatok közül, hogy szerzőnk egyidőben aktiv forradalmár, az 1905-ös orosz'forradalomból kiveszi a maga részét és Karbinban a szélsőkeleti forradalmi kormány elnöke. Halálra ítélik, de kegyelem folytán börtönbe kerül, ahonnét két esztendő múltán Witte közbenjárására — akinek valamikor jóembere volt — szabadon bocsájtják. Nos e viharvert férfiú 1920 elején Krasznojarszkból menekülni kénytelen, mert ha a bolsevisták kezére kerül, a halálát jelenti. Erdő vadonjába vonul tehát némi melegrnhával, fegyverrel és tölténnyel felszerelve — és nem minden nonchalance nélkül - hogy megkezdje kalandjainak végtelen sorozatát. A primitív ember életviszonyaiba cseppent kultúrember bárnulatos^találékonyságával alapozza meg új életét az erdők sűrűjében, azonban pár nap múlva egy gyilkos aranyásó kíséretében tovább kell menekülnie a vörösök elől. Dermesztő hidegben vonul társával, utóbb egyedül Szovjet-Szibérián keresztül, hogy elsőbben is az örökbéke Urianhai nevű országába érkezzék. Boldogan él a — nyilván ős — pacifiztnusnak ez a népe, csak az a baj, hogy állandó vándorlással kell megzavarniok lelkük csendes derűjét. A környék gyakorlati felfogású harcos népei ugyanis állandóan kiverik meleggé varázsolt otthonukból a jó embereket s azok új-hazát keresve vonulnak mindig tovább észak felé. E szelid intermezzo után ismét dúló csatákban találjuk Osszendovszkit, aki ma buddhista kolostorokban, al- és főlámák társaságában, holnap vad északkinai rablók között, majd félvad törzsek szuverén fejedelmeinek trónja előtt sodródik át a rengeteg kalandon. Vér, gyilok, akasztás; hullák, miket a tavasszal felfakadó jégpáncél alól vet ki a folyó: ellenforradalom: Ungern-Sternberg báró, .a „véres-tábornok", fehér orosztisztek reménytelen, viszálykodó, lehangoló