Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

38 csapata; misztériumok; buddhakolostorok misztikus templomi csendje, ahol a félhomályon át távoli kedves imbolygó alakját látja a megbűvölt európai vegyész; rettenetes kelepcék labirintusa, melyből bizton kivezet és végül révbe juttat a jószerencse, meg a — kézipatika, amelynek segítségével -• miként agg keleti regékben — tündérszép fejedelemasszony!, szeiitétetű főpapot, becézett gyermeket gyógyít a világhírű szerző. Mi ez? Regény, igaz történet? Formailag semmiesetre sem regény, legfeljebb ifjúsági regénynek lehetne beskatulyázni. (Akaratlanul is Sven Hedinre gondolunk, aki May Károlyt emlegeti, ha Osszendovszkiról nyilatkozik.) Arról vitatkozni, hogy igaz történet-e, merőben akadémikus volna, hiszen a könyvben leirt eseményeket sem bizonyítani, sem cáfolni — legalább egyelőre — nem lehet. Az is kérdés, hogy nem volna-e cinizmus Osszendovszki szavaiban kételkedni, aki végre is valóban menekülni volt kénytelen a Szibériában tomboió vörös uralom elől? Azt hisszük azonban, hogy a tárgyilagos kritikának joga, sőt kötelessége észleleteiről nyíltan beszámolni és ezen az alapon — tehát nemcsak azért, mert magyar szo_kás a messziről jött emberrel óvatosan bánni — nem hallgathatjuk el, hogy őszinte érzésünk szerint, nem minden költői túlzás nélkül.való ez a történet. Az események, melyekről Osszendovszki bennünket értesít, olyan mileuben játszódnak le, .amelybe európai távlathoz szokott szemünk csak káprázva tekinthet. Ám a nyugodt megítélésnek éreznie kell a lélektani fogyatékosságot, ami a fizikai történések mögött lappang s mind az események sokszor naiv fordulatain, mind pedig a „csodálatos véletlen" játékának köszönhető helyzet-megoldásokon lehetetlen a romantikus költőiség megnyilvánulásait észre nem venni. Ebben a nemben azután kitűnő a mű; pompás írói készség csillog belőle, érdekfeszítő leírás és egy kis adag rossznyelvíiséggel alkalmazhatjuk rá a mondást: je sais qu'il me trompe, mais il m'amuse. E mellett azonban tanulságot is szűrhetünk le belőle. Istenekről, emberekről és állatokról írván, Isteneket mutat nekünk Osszendovszki,— kik emberek, embereket. — kik állatok és tolla alól csak az állatok kerülnek ki a maguk természetadta képében. Mesevilág, amit lerajzol; nekünk egészen új, hihetetlen mffléü, amit lefest. Rossz dajkamesék utáni lidércnycomásos álmok világa ez, amely talán épen a maga fantasztilöis adottságaiban lehet a marxi áliameszmény befogadására alkalmas. Azon a földrészen, ahol a hatalom gyakorlása a szinte huszonnégy óránként változó kinai, mongol és orosz túlsúlynak a kérdése, ahol a faji és vallási ellentét tökéletes műveletlenséggel és vadsággal kapcsolódik összeés ahol a földrajzi dimenziók és az éghajlat kegyeden közönye elképzelhetetlen, európai kormányzati feltételekkel meg nem mérhető lehetőségeket adnak; — ott megvalósítható a marxi ideál. Megvalósítható pedig a szó bolsevik értelmében, mert az, ami ott van, szintén nem más, mint pár tszervezett szurony véres parancsa, rablás és fosztogatás, részeg orgia. Mellékes, hogy ina orosz elvtársak, holnap kinai hordák, vagy mongol fanatikusok a megvalósítói. Bernúth Lászlót.