Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

^6 ember és az állat között ledöntött választófal" újra ne legyen felépíthető, limberi elménk ítélőerejének valóban alig lehet nagyobb szegénységi bizonyítványa, mint-a tény/hogy ezek-.-a válogatott süleUonségek nemrég — sajnos — olvasók százaira és rajongók ezreire tehettek következményeikben „ércnél maradandóbb" hatást! • . ;, .1 /' *ft Mind dialektikája sugaraival, mind erkölcsi pathosza tisztító viharával, reméljük, nagy réseket fog hasogatni a közömbösség ködfelhőibon ama kommunista pamfletekről szóló rész, -amelyekkel sáskajárás módjára árasztott el bennünket' a. „vörös tavasz". Kérjük, hogy ezeket a fejtegetéseket mindenki olvassa el, akiben, talán a szanálás párnái között elfakult amaz infernális napok emlékezete. A „Társadalomtudomány" legutóbbi száma beszámol* Oswald Spcngler megdöbbentő megjegyzéséről: a németeknek egy nagy nyeresége lehet katasztrófájából az, hogy végre megtanult gyűlölni! Valóban, ne feledjük el, hogy erre is szükségünk van. És ne aggódjék a szeretet moralistája, mert szeretni k lanyhán, vagy sehogyan sem tudhat az, aki gyűlölni .meg nem tanult! Nem hibátlan ez i\ könyv, de sok hibátlanért nem adnám oda! — ki. — . i * * * Szekfii Gyula, Törtém'tpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest, 1924. 139. lap. 1: hét hosszabb-rövidebb ,essay-t magábaníoglaló füzetecske címéhez írt bevezető sorokban a szerző következő fogalmi meghatározást adja a történetpolitikai tanulmányról: „egy-egy aktuális probléma történeti összefüggéseinek fölfedezése, a jelen helyzetre alkalmazott történetkutatás", finnek a „kétlaki műfajnak" hasznát-a történetíró szubjektív szempontjából a szerző abban látja, hegy kielégív-én a 'történetkutató érdeklődését saját jelenének viszonyai iránt, megtartja őt-a múlt objektiv vizsgálata számára. A „jelenre alkalmazott történet, kutatást", mint a szorosabb értelemben vett társadalomtudomány egyik fontos eszközét, részünkről — különösen a mai viszonyok között —- tárgyi okokból is szükségesnek s amellett a tudomány nézőpontjából is igazoltnak tartjuk. Vannak idők, amidőn az, államok, nemzetek életére kiható események, nagy társadaimj problémák, annyira egymás fölébe torlódnak, oly nagyon kiéleződnek, hogy elodázhatatlanná vált a megoldásuknál a tudomány biztos iránytűje nem-nélkülözhető. A 'történcttudós a távlat hiányára hivatkozva kerüli óvatosan az aktuális kérdések tudományos vizsgálatát. Lassúbb, vontatott ütemű évek, évtizedek történeti perspektíváját valóban csak az idő múlása adhatja meg, de amikor megváltozik a történet ritmusa, amidőn — mint napjainkban — e ritmus gyorsulása jelzi, hogy megint egy új korszak mozgó határmesgyéjéu járunk, akkor az események sokasága, rohanó árja nagyrészben pótolja az időbeli távolságot; a rendes viszonyok közt esztendők múlásával mért történeti perspektívát ... A tanulmányok sorrendjében haladva az „Alkun.- és nemzetfentarlás" címűnek kiindulási pontja az, hogy a most letűnt korszak állam- és nemzetfelfogása elavult. A rendi Magyarországban — Szekfii szerint — állani és nemzet egybeesett, mindkettőből ki voLt zárva a jogtalan jobbágyság. Az új liberális-demokrata korszak az egyenlőség és szabadság nevében a jobbágyokat és kiváltságos rendeket egyetlen egy homogén tömeggé gyűrte össze. A papíron egyenlősítettek között megindult „szabad" versenyben- „az egyenlők