Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A fascizmus válsága

21 iulajdonképen forradalom, mely a kommunista-szocialista erőszakot a polgári társadalom erőszakával törte le. De e forradolm célja a veszélyben forgó, régi, kipróbált nemzeti értékek megmentése volt. A fascio alapjában véve forradalmi eszközökkel dolgozó konzervatív politikai párt, mely hü maradt a királysághoz és a királyhoz, visszaállította a régen eltörök vallásoktatást, olasz nemzeti értéknek tekinti a katholicizmust, sőt, bár elvi ellensége a parlamentáris rendszernek, a parlamentet is megtartotta. Mussolini a diktatúrát ép úgy a parlamenttel akarta 'leplezni, mint ahogyan annak idején Augustus a hagyománytól megszentelt köztársasági formák mögé rejtette a monarchiát. A fascista hatalom igazi alapja azonban nem a parlament, bár ott is megvan a többsége Mussolininak, hanem a hatalmas szervező munkával kiépített fascista milizia szuronyerdeje: az erőszak. Ellentmondás van tehát a fascizmus célja és eszközei között. Az igaz, hogy Mussolini ragyogó szónoki tehetsége ezt az ellentétet kibékíteni, összhangba hozni igyekszik: „Az erőszak — mondta egyik cremonai beszédében — számunkra nem sport. Az erőszak sohasem volt, nem is lehet kedvtelés. Az erőszak, mint a háború, bizonyos történeti órákban lehet kikerülhetetlen szükségszerűség, mi azonban egy békés, munkás Olaszországról álmodunk, ahol mindenki egyazon anya egyazon sorsra elkötelezett fiának érezheti magát". Nemes, szép szavak, de az álom álom, a valóság viszont valóság s az olasz ellenzék, melynek élén minden hájjal megkent, régi parlamenti rókák állnak, az álom és a valóság szakadékát lehetőleg minden kínálkozó alkalommal szóvá teszi, kritizálja, ennek megszüntetését követeli. Az ellenzék leggyakrabban felhangzó jelszava a jogrend helyreállítása: normalizzazione. S a jogrend az ellenzék szerint csak akkor áll helyre, ha a fascista milizia, ez a gigászi arányú fegyveres párt-különítmény, leszerel és eltűnik a föld sziliéről. Mussolini erre a nagyfontosságú lépésre még aligha látja elérkezettnek az időt, politikai öngyilkosságot is aligha akar elkövetni, de ha elszánná is magát erre a harakirire, akkor sem menne a leszerelés olyan simán, mint ahogyan az ellenzék beállítja. A milizia a szeget-szeggel módszer szerint a szocialistakommunista erőszakra erőszakkal válaszolt, erre a célra toborozta össze annak idején Mussolini; már pedig erőszakot csak erőszakos, mindenre elszánt emberekkel lehet csinálni, nem pedig békés foglalkozásban megőszült érdemes polgárokkal. Képmutatás lenne eltagadni, hogy Mussolini párthadseregének magva a lelkesedésből harcoló jóhiszeműek mellett politikai desperádókból is alakult, akikkel bizony sok gondja van a Duce-wak. így jutottak szerephez a mai olasz politikai életben olyan emberek is, kik a hatalomra került, nagy feladatokkal küzdő, komoly, érdemes fascizmusra csak szégyent hoztak és bajt zúdítottak. Mussolini legrégibb munkatársai, az első pillanatok fascistái, kik még az első szocialista-kommunista szerkesztőségeket rombolták le, a hatalom árnyékába jutva, fölfödözték a húsos fazekakat is s nem tágítanak ama hitüktől, hogy a fazék tartalmát maguk számára megszerezni és biztosítani csak a régi jó kipróbált erőszakkal lehet. Az erőszakosságok hosszú sorozatában, amikkel ez a csoport magát beszennsrezte, a legnagyobb, a legmegdöbbentőbb és legszomorúbb következményű MatteoMi meggyilkolása volt. A rettenetes bűn következtében a hatalmas fascizmus pillanatokra szinte megingott s még sokáig fog tartani, míg a Matteotti-iigy hullámai •végleg elsimulnak az olasz politikai életben.