Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 1. szám - A fascizmus válsága
22 Ebből a Matteotti-gyilkosságból merítik a világsajtó Mussolini-ellenesorganuíhai az ihletet a iascizmus közeli bukásának konokul ismételgetett peffe jóslásához. Ennyire még nem jutott a fascizmus, bár az ellenzék ereje tagadhatatlanul rendkívüli mértékben megnövekedett. A vértanuk vére a legtermékehyítőbb erő s a már-már letiport ellenzéket felemelte annak a tudata, hogy neki mártírja van. Egy kitűnő olasz publicista, Giuseppe Prezzolini, az olasz lömeglélek kitűnő ismeretével elemzi Matteotti martirságának a politikai helyzetre való hatását: „A helyzet új tényezője az, hogy van egy mártír. A bíin meg akart szabadulni egy embertől s helyébe egy istenséget teremtett. Matteottitól féltek energiája, adatai, hajthatatlan ellenzéki akarata miatt. Ma nem féléimet, hanem rémületet keli keltenie. A földről, ahol csak egy harcos volt, a magasabb régiókba emelkedett, ahol mithosszá lett. A nép az eset óta a történelem ama ritka egyéniségeinek példányát látja benne, kik összeolvadnak' és azonosulnak egy-eszmével. Matteotti már nem a szocializmusé: az egész világ ama hit ragyogását észleli alakján, amely egyedül ad reményt az embernek e siralom völgyében. A Matteotti-kultusz már elkezdődött: a nép naponta virágot hord a Tiberis mellett rajzolt fekete kereszt alá, ahol vértanusága kezdődött. Egy nap majd emléket emelünk ott. Ez az emlék magasztalni fogja a martirt, kire áhítattal tekintenek mindazok, akik képesek meggyőződésükön és érdekeiken túl az áldozathozatal pillanatát élni". Mussolini energikusan küzd az ellen, hogy a iascizmus ellenfelei a Nlatteotti-gyilkosságot, ezt a közönséges gaztettet, politikai bunkónak használják fel. Egyelőre, bár végső bukását napról-napra megjósolják, a iascizmus szilárdan tartja kezében a kormányrudat. Nem olyan könnyen bukik meg az a kormányrendszer, melynek érdemei elvitathatatlanok, mely nagyszerű hivatását még nem érzi befejezettnek s amelyiknek — last, not least — több százezer, mindenre elszánt, fanatikus fegyveres várja az intését. S ha Mussolinit és pártját idő előtt döntené le a hatalom ormáról valami váratlan roham, Olaszország kétségtelenül hosszú időre anarchiába sülyedne. S Moszkva csak erre vár . . . A pánszlávizmus újabb alakulását és jelentőségét vitatták meg nem régen a Külügyi Társaság egyik ülésén. A ielszólalók (Bonkáló Sándor, Németh József, Bajza József, Horváth Jenő és mások) megegyeztek abban, hogy a pánszlávizmus új korszakát éljük. Cseh vezetés mellett folyik a szláv államok szövetségének előkészítése. Bonkáló, ki 1915-ben megjelent kis könyvében még tisztán a szláv népek romantikus, ábrándozó karakterére vezette vissza a pánszláv eszmét, amelyet az orosz imperializmus felhasználni igyekezett,1) most az orosz birodalom bukása után kénytelen belátni, hogy tévedett, mert a uagyszláv 'törekvések ma, a háború után erősebbek, mint a háború előtt voltak. Az 1924 június 4—8.-ig tartott prágai nagyszláv-kongresszuson minden szláv nép képviselője megjelent (a lengyeleké is, akik pedig mindig tartózkodtak a pánszláv-mozgalmaktól) s lerakták a szláv tudományosság és kulturális együttműködés pilléreit. Ezek közül legfontosabb a közös irodalmi nyelvnek (az orosznak) a szláv középiskolákban való kötelező tanítása, amely lehetővé teszi *) A szlávok. 30. oldal.
