Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A fascizmus válsága

FIGYELŐ. X A fascizmus válsága. Az olasz fascista mozgalom megítélése a világsajtcman nagyon különböző a vele foglalkozók előzetes állásfoglalása és érdekeszerint. Már ez a hiánya a tárgyilagosságnak elárulja, hogy itt egy mindenkit érdeklő és érintő világproblémával állunk szemben. Hiába hajtogatják az olaszok, hogy a fascizmus olasz belpolitikai kérdés, amihez az idegeneknek semmi közük: a valóság az, hogy a fascizmus kérdése nem korlátozható az olasz határok közé és az egész világon rettegve, vagy reménykedve lesik sikerét vagy bukását mindazok, kik politikával foglalkoznak. Amint a bolsevizmus, bár sajátosau orosz színezetű politikai kísérlet, azért mégis fertőzőképes, úgy a fasizmus is, bár az olasz fiatalság lelke lobog benne, barátokat és ellenségeket toborzott Olaszországon kívül is. A fascizmus érdemei olyan nagyok és kétségtelenek, hogy azokat a legclvakultabb ellenzéki kritika sem meri tagadni. Mielőtt a marcia su Roma megtörtént volna, Olaszországban körülbelül olyan állapotok voltak, mint nálunk a bolsevizmust megelőző őszirózsás forradalom szomorú emlékezetű hónapjai alatt. A szocialista munkásság féktelen terrorja megbénította a társadalmi, gazdasági és politikai életet, az ipar" és kereskedelem az egymást követő sorozatos sztrájkok miatt pangott, á vasutak a csőd szélén álltak, a társadalmi ellentétek a végsőkig fokozódtak, a polgárháború már nem fenyegetés, hanem szinte valóság volt s a győztes Olaszország szava a békéket megelőző entente-tanácskozásokon egyre súlytalanabb lett. Az anarchia felé tántorgó országra Moszkva egész bizonyosan számíthatott. Mindez a fascizmus uralomra jutásává] szinte egyik napról a másikra megváltozott. Helyreállt a társadalmi rend, anélkül, hogy a munkásság jogos igényei kielégítetlenek maradtak volna, megindult az. egész vonalon az egyetemes ütemű, komoly munka, megerősödött a külpolitikában Olaszország tekintélye. Mindezek ellenére alig van még egy olyan mindenre elszánt, szinte a végsőkig elkeseredett ellenzék a világon, mint Mussolinié, alig van még egy politikai rendszer — a bolsevizmust sem véve ki — amit az u. ri. világsajtó rendszeresebben támadna, mint a fascizmust s ha a Mussolini bukásáról kárörvendő tollal leírt, szinte napról-napra megismételt jóslatok egyelőre elhamarkodottaknak bizonyultak is, kétségtelen, hogy a fascista kormányzat nagy nehézségekkel küzd s hogy a fascizmus válságát a legjobbindulatú figyelő is kénytelen tudomásul venni. , A válság jórészt belső, organikus okokra vezethető vissza. A fascizmus