Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A kapitalizmus mint gazdaságtörténeti korszak

1) han a piac felett gyakorol. Kifejtettük, hogy a forgalom teremtette meg a pénzt, a pénz pedig a tökét. Így a kapitalizmus a forgalom egyenes leszármazottja. Az a belterjes kapocs, amely forgalom és tőke közt létezik, a.'ban kulminál, hogy a tőke megszerzi a piac, mint forgalmi intézmény feletti korlátlan uralmat. Megváltozik, recte megfordul a viszony pénz és forgalom közt, amikor a pénz tőkévé lett. Eredetileg a pénz a forgalmat szolgálja, most a piac a tőkét. Bzen legnagyobb modern gazdasági hatalom a piacot mindinkább nagyobbítja, beltorjcsíti, általánosítja, a maga hasznosítási célvetésére mind alkalmasabbá teszi, E kapitalisztikusan szervezett piac forgatagába bevonja az akapitalisztikus gazdaságokat is. amelyek kénytelen-kelletlen, alávetik magukat a piac „törvényeinek" s így kapitalisztikns elemeket fogadnak be a maguk célvetéseibe. Amidőn a nagybirtok ..beruházásokat*' tesz s terményfeldolgozó üzemeket emel, amikor a kézműves-szatócs kereskedelmi könyveket vezet be üzletébe, amikor boldog-boldogtalan a reklám eszközeihez nyúl, hogy termékeit értékesítse,' amikor még a kisgazda is termelési költségeket számít és határidőre spekulál, amikor egy szóval az akapitalisztikus üzemek is belterjesítési átalakításoknak lesznek alávetve, mindez nem más. mint a kapitalista gazdasági céivetéshez való alkalmazkodás. Ebben az általános és korunkat a legpraegnansabban jellemző jelenségben tükröződik vissza legjobban a tőkehasznosítási.célvetés uralkodó jellege s íentadott definíciónkat a kapitalizmusról még avval egészíthetjük ki, hogy ezt az átalakítási kényszert, amely ellenállhatlan erővel sugárzik ki az uralkodó célvetésből, a definícióba felvesszük, illetve evvel interpretáljuk a kapitalista célvetés uralkodó jellegét. Az akapitalisztikus gazdasági célvetések (a inegélésbiztosítási, a hagyományos életmódot fen tartó s az akapitalisztikus vagyonhasznosító célvetés) így a jelenkorban nem jelentkeznek a maguk egykori tiszta s befolyásmentes ailapotában. de lényegesen modifikálva és megcsonkítva a kapitalisztikns behatás következtében. Ez egy rendkívül fontos történuti tény s igen sok történész, aki a jelenkori gazdasági gondolkodást, amely még a határozottan akapitalisztikus körökben is kapitalisztikns elemekkel inficiálva van. kritika nélkül átplántálja a múlt korszakokra, nem készakarva bár. de súlyosan vét a történelmi igazság ellen. Idevág az a jelenleg igen népszerű íeliogás. amely középkori uralkodóinknak ..gazdasági politikáját" a kapitalizmus szemszögéből ítéli . meg. A jelenkor szülötte egyáltalában hajlik azon felfogáshoz, hogy a kapitalisztikns gazdálkodást az egyedül lehetséges és egyedül létező gazdálkodásnak tartja, amely egykoron fejletlenebb voft ugyan, mint most, de amely örök és változatlan gazdasági „törvények" behatása alatt állt mindenkoron, még akár a népvándorlás korában is. Ez érthető tájékozatlanság a laikusnál, de súlyos és megbocsáthatlan botlás a társadalom történetével hivatásszerűen foglalkozó tudósnál. Legkönnyebben kerülhetjük el e botlást, ha nem őskori állapotok kmistrukcióiáv.'l kezdjük gazdaságtörténeti tanulmányainkat, de behatóan kutatjuk fel azokit az összefüggéseket, amelyek a jelenkor gazdasági célvetéseinek egymásmellettisége és történeti egymásutánságuk közt léteznek. Koyáts Ferenc. 2* *