Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A SOCIOLÓGIA FELADATAI

10 typikus gazdasági jelenségek megismeréséhez eljusson. Az emberi életnek teliát csak egyik oldalát vizsgálja, azt mintegy kiemeli a többi vonatkozásokból, hogy a maga tisztaságában megismerje. Ha már most eredményeit arra akarjuk felhasználni, hogy a gazdasági élet szabályozására útmutatást nyerjünk belőlük, ezeket előbb az emberi élet egyetemes voltába és egységességébe kell beállítanunk, hogy téves eredményekre ne jussunk. Az egyéb társadalmi tudományok is az emberi élet egységességéből csak egyes, mozzanatokat ragadnak ki és. így ezekre is ugyanaz áll, mint a közgazdaságtanra. Nem áll azonban ez a sociológiára, mint arra a tudományra, amely a társadalmi életet a maga egészében és egységességében vizsgálja. Mégis a közgazdaságtan példájából a sociológia alkalmazására vonatkozólag is sokat tanulhatunk. Először is kétségtelen az, hogy az elmélet tételei a dolog természeténél lógva mindig oly általánosak, viszont az élet jelenségei oly sokoldalúak és oly változóképességet mutatnak, hogy az elméleti tételekből a gyakorlati élet irányítására csak akkor vonhatók le következtetések, ha először is a pontos helyzetképet megfestettük. Az elméleti tételek épen abból származnak, hogy csak az általánost, csak a jellegzetest ragadjuk ki az életből és sűrítjük össze rendszerré, valamint törvényszerűségekké. Mindaddig tehát általánosságokban mozgunk, amíg az'élet által adott helyzettel nem vagyunk tisztában, amelyben az elmélet világa mellett eligazodni akarunk. E helyzet sohasem általános, hanem mindig számos oly vonással van teli, amelyek különlegesek és épen az elemek változóképességéből állanak elő. E különlegességek ismerete és figyelembevétele nélkül ismét csak általánosságokban mozgunk, melyekből az adott helyzetre jogosan ép azért nem vonhatunk következtetést, mert a különleges vonásokat, melyek a jellegzetesek mellett szintén hatnak, nem vesszük figyelembe. Ez arra tanít bennünket, hogy a gazdasági politika mintájára a sociológiának is kell építenie az elméleti sociológia mellett az alkalmazott sociológidt, amely a társadalmi élet befolyásolásának módozatait és eszközeit van hivatva rendszerbe foglalni. Talán a művelődési politika (kultúra politika) elnevezést adhat* nók ez alkalmazott résznek, mert a társadalom eredménye a kultúra és a társadalom fejlődését előmozdító törekvések és eszközök összessége a műveltség fejlődését szolgálja. A kormányzati, a gazdasági, tudományos és művészeti politika részei sok egyéb mellett az alkalmazott sociológiának. De ezzel még mindig csak egy lépéssel jöttünk közelebb az elméleti tételek gyakorlati alkalmazhatóságához. Már nemcsak a társadalom elemeinek és alaptörvényeinek tudásával leszünk felvértezve, hanem egyúttal a társadalom befolyásolásának eszközei és módozatai is közelebbi megvilágításban részesülnek. Gyümölcsöző azonban ez az ismeret is csak akkor lesz, ha hozzájárul a pontos helyzetkép, mely a helyzet különleges vonásaiból is a fontosat kiemeli. Ezt csak a soáogruüa, a lelkiismeretes társadalmi leírás adhatja meg. Ez is tudományos feladat, még pedig a legnehezebbek közül való, mert úgy a fontos és a lényegtelen megkülönböztetése, mint pedig az elfogulatlanság szempontjából igen magas követeléseket támaszt művelőivel szemben. A sociográfiának is minden pártszemponttól és a minden körben nagymértékben fellépő előítéletektől mentesnek kell lennie. Helyesen és biztosan kell mérlegelnie az egyes osztályok helyzetét, hivatását, törekvéseit és ezeknek az összesség szempontjából való értékét. Csak az e követelményeknek megfelelő sociográfia, vagy