Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A SOCIOLÓGIA FELADATAI

II társadalomleírás lehet igazi kiindulási pontja a sociológia elméleti tételei alkalmazásának. A sociográfia állapítja meg mintegy a diagnózist, az elmélet nyújtja mintegy a társadalomanatómiai ismereteket, míg az alkalmazott sociológia a terapeutikára vonatkozólag ad útbaigazítást, de ezt csak akkor teheti, ha alapos diagnózisra építhet. E hasonlat rávezet azonban bennünket minden társadalmi beavatkozás legnehezebb pontjára, melyet sehogysem kerülhetünk el. Nem hiányzik ez a közgazdaságtanban sem, mihelyt a gazdasági politika terére lépünk és ennek is legnehezebb kérdését alkotja. Ez az a körülmény, hogy minden beavatkozás, minden irányítás határozott célkitűzést kíván. Mindaddig, amíg a beavatkozás céljával nem vagyunk tisztában, csak támolygunk és nincsen határozott irányunk. A gazdasági politikában is elég súlyos következményei vannak e ténynek. Igaz, hogy a gazdasági politika egyes fejezetei, mint a hitelpolitika, valutapolitika, a közlekedés és a biztosítási politika a jelenség gazdasági természetéből meríthetik céljukat, de felmerül a célkitűzés súlyos szempontja mindott, ahol az emberi és a társadalmi élet egészével és nem énnek csak egyes oldalaival kerül érintkezésbe a megoldandó feladat. Már ebből láthatjuk, ho.u.v a társadalom egészébe való beavatkozás, mely az egyetemes emberi figyelembevételét kívánja, mindig oly célkitűzés elé állítja a tudomány alkalmazását, amelynek az ember és a társadalom céljával kell számolnia. E célkitűzés nehézsége abban áll, hogy tisztán tudományos alapon meg nem oldható, mert a metafizika területére vezet át. Az ember és a társadalom rendeltetése tisztán tudományos fegyverekkel meg nem közelíthető. A tudomány csak életműködéseinket, ezek összefüggését és törvényszerűségeit tudja feltárni, de ezen túl az emberi ész felmondja a szolgálatot és átadja a szerepet a képzeletnek és az érzésnek. A társadalmi célkitűzés igy az általános világnézettel kerül kapcsolatba, méhnek kérdései tisztán tudományos alapon el nem intézhetők. Ezért természetesen nem lehet azt mondani, hogy a tudomány és így a sociológia is ne tudna fontos szolgálatokat tenni a társadalmi célkitűzés szempontjából. A társadalom lényegéből és működésének természetéből sok fontos következtetést lehet erre vonatkozólag is megállapítani, de a tudomány csak egy bizonyos határig vezethet el, addig a határig, amelyen a világnézet veszi át a vezető szerepet. Minden világnézet, amely a tudomány alaptételeivel ellenkezik, a tudomány fegyvereivel megcáfolható, mert ellentétes az emberi észszel. De ezentúl is mindig maradnak a fenti okból kifolyólag olyan pontok a világnézetben, melyeket tisztán a tudomány fegyvereivel elintézni nem lehet. Tisztában kell tehát azzal lennünk, hogy a sociológia csak korlátolt mértékben segíthet bennünket a társadalmi célkitűzés munkájában. Lehetővé teszi a célkitűzésből mindannak kiküszöbölését, ami a társadalom alapfeltételeivel és alaptörvényeivel ellenkezik, de nem tudja kiküszöbölni a világfelfogások amaz ellentétét, amely már nem tudáshiányból, hanem az irrationalis elemek beleszólásából származik. A társadalmi programmok különbözőségei nem mind erre az elemre vezethetők vissza. Nagy részük a megismerés hiányosságából, vagy a tudomány tételeinek célzatos osztály- vagy egyéb érdekekből származó elferdítésétől ered. Ezek helyreigazítása a tudomány hatáskörébe tartozik és ennek fontos feladata. A programmok ezen túlmenő szétágazásáért részben a komoly socio-