Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A SOCIOLÓGIA FELADATAI

g giának csak így tudunk önálló kutatási területet biztosítani. Feladatkörét a sociológia akkor sem veszti el, ha az összes társadalomtudományok syntezisét keressük benne. Hiszen mindegyik részlettudomány más-más szempontból kutatja a társadalmi jelenségeket és a tünemények összefüggését csakis e szempont alatt vizsgálja. Ebben az esetben is szükség van tehát a sociológiára, mint arra a tudományra, amely a részlettudományokból kiemeli azt, ami a társadalomra igazán typikus és megalkotja a társadalom fogalmát, valamint a társadalmi tünemények lefolyásának alaptörvényeit. Hiszen az egyes társadalomtudományok által vizsgált élettartalmak egymáshoz való viszonyának megállapítása nélkülözhetlen akkor, ha a társadalom egészéjől akarunk képet _ nyerni és így akkor is szükséges a sociológia, ha a társadalomtudományok egyes ágait nem akarja magába olvasztani. A mondottakból azt a következtetést lehetne levonni, hogy a sociológiának legalább is abban az értelemben az élethez semmi köze sincsen, hogy a társadalmi élet szabályozására vonatkozólag hasznos útmutatást nyújthat. E következtetés nagyon elhamarkodott volna. Ellenkeznék először is avval, hogy az ember minden téren tudását a gyakorlati élet számára is gyümölcsöztetni kívánja. Hiszen a legelvontabb tudomány, a mathematika is számos vonatkozásban igen hathatós módon segítette gyakorlati feladatok megoldását. És ellentétbe kerülne e következtetés avval a ténnyel is, hogy a társadalomtudományok sem tesznek kivételt a gyakorlati alkalmazhatóság alól. A közgazdaságtan és az államtan kétségtelen bizonyítékai ennek. Kétségtelen tehát, hogy a sociológiai megismerés is sok hasznos szolgálatot tehet a gyakorlati életnek, mert a jelenségek alapösszefüggéseire vonatkozó ismeretek itt is sok ballépéstől megóvhatnak és sokat segíthetnek a fejlődés egészségesebb irányba terelésére szükséges intézkedések irányának megtalálásában. Ha azonban a sociológiától gyakorlati eredményeket várunk és mint láttuk, jogosan várhatunk is, akkor tisztába kell jönnünk azzal, hogy milyen feltételek mellett és milyen mértékben remélhetünk tőle segítséget aáott lársaáalmi kéráések megoldásában. Miként a közgazdaságtan példája mutatja, sehol sem lehet oly nagy hibákat elkövetni, mint a társadalomtudományok eredményeinek a gyakorlati életben való alkalmazása terén. A közgazdaságtan számos törvényét sikerült a classikus iskolának megállapítani és a classikus elmélet alkalmazása mégis számos irányban csődöt mondott. Épen az e tanok gyakorlati alkalmazása folytán nyert tapasztalatok, illetőleg a régi elmélet hiányainak az elméletnek az éleibe átültetése kapcsán való kiderülése vezettek a közgazdaságtan elméletének újjáépítésére. Melyek tehát a társadalmi tudományok elméletének, tehát a sociológiának is a gyakorlatra való alkalmazásának feltételei ? A közgazdaságtanban e kérdés és az elmélet lényegének közelebbi vizsgálata oda vezettek, hogy az elmélet mellé oda építették a közgazdasági politikát. Ez magában véve még mindig elvont és általános jellegű ugyan, de mint• egy a lépcsőt építi meg arra. hogy az elméleti tételeket a gyakorlati életben alkalmazhassuk. Kitűnt ugyanis, hogy a közgazdaságtan elmélete avval távolodik el legjobban a gyakorlati élettől, hogy az emberiségnek csak egyik tevékenységét, tehát az emberi életnek csak egyik oldalát vizsgálja és így többek között az erkölcsi mozzanatot is ki kell kapcsolnia azért, hogy az igazán