Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - A SOCIOLÓGIA FELADATAI

8 sociológusnak minden pártérdek és pártszempont fölött kell állnia, ha nem akarja kutatásának eredményeit veszélyeztetni. Viszont a sociológiai megismerés maga is a legnagyobb veszélyeknek van kitéve, mert mindenkinek ellenszenvére számíthat, akinek érdekeit sérti. Ha egyszer tisztában vagyunk azzal, hogy a sociológia ép olyan elméleti tudomány, mint bármely más tudományág, be kell látnunk azt is, hogy mint elméleti tudománynak semmi köze sincsen bármiféle pártprogrammhoz, vagy gyakorlati követeléshez. Sajnos, a köztudatba ez még nem ment át és még ma sem ritkák azok. akik a sociológiát, a sociálpolitikát és a socializmust nem tudják kellően szétválasztani. A sociológiának természetesen a másik kettőhöz semmi köze sincsen és a zavart az elnevezés hasonlósága és az okozta, hogy a társadalomra vonatkozik mindhárom. Ha ama megállapításunkból, hogy a sociológia elméleti tudomány, mely a társadalomra vonatkozó ismereteink gyarapítását és rendszerezését van hivatva nyújtani, nem is következik még határozott állásfoglalás a sociológiai megismerés lényegét illetőleg, mégis két fontos tényt leszűrhetünk megállapításunkból. Az egyik az, hogy az inductiv és a deductiv sociológia közötti ellentét mesterséges és jogosulatlan. Inductió és deductió egyáltalában nem ellentétek, sőt kiegészítik egymást. Nem is gondolhatunk arra,, hogy a sociológiát aprioristikus tudománynak fogjuk fel, melynek alapjai az élet megfigyelése nélkül lerakhatok volnának. Ez állítás még akkor is föntartható, ha a társadalom fogalmából akarjuk levezetni az egész sociológiát, mert ez esetben a társadalom fogalmának megalkotása az az inductiv alap, melyre rendszerünket ráépítjük. A társadalom lényegét ugyanis ez esetben is csak magából az életből meríthetjük, megfigyelés és a való elemezése segítségével. A második következmény, mely a fentiekből adódik, az a fontos megismerés, hogy sehol sem elhibázottabb az egyoldalúság, mint a sociológiánál. Akár biológiai, akár lélektani, akár gazdasági sociológiáról hallunk, tisztában lehetünk avval, hogy egyoldalú képet kapunk a társadalomról, mely éppen ezért ki nem elégíthet. A sociológia nem részlettudomány, hanem a társadalom egészére vonatkozó megismerés, mely tehát az összes társadalmi vonatkozásokban a közös, a társadalomra, mirtt ilyenre, jellemzőt kell, hogy kiemelje. E szempontból még a formalistikus sociológia is szűknek bizonyul, mert aligha vitatható, hogy a társadalom tisztán forma, a benne ható erők kerete, mely ez erők lényegétől és anyagától független. Az iskolák szétágazása, mellyel ma még találkozunk, csak azt bizonyítja, mily nehéz az egyoldálúságot elkerülni és annak a kísértésnek ellenállni, hogy az egyik általunk meglátott részletet ne tartsuk az egésznek. A sociológia feladata tehát összes vonatkozásaiban felölelni a társas jelenségeket és azok lényegét, valamint törvényszérűségeit földeríteni. E megismerés erősen utat tör magának és nehézséget eközben leginkább az okoz, miként határozzuk meg a sociológia és az egyéb társadalmi tudományok egymáshoz való viszonyát. Egyszerű összefoglalása-e a sociológia a többi társadalomtudományoknak, vagy pedig külön tudomány, melynek ezek mellett is meg van a jogosultsága. Főkép az utóbbi szempont befolyásolta a formalistikus sociológját, mely a társas együtilét különböző alakzataiban látta azt a különlegességet, amely a többi társadalmi tudományok mellett a sociológiának, mint külön kutatási terült*t megmaradt. De tévedés azt hinni, hogy a socioló-