Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Thirring Gusztáv, Budapest félévszázados fejlődése 1873-1923. (Budapest székesfőváros stat. közleményei, 53. kötet.) Budapest, 1925, XIII. + 472. old. [könyvismertetés]

158 aztán van egy „maga korában" klasszikus Engels személyében, akinek „előkelő hely" jut a család történetét kutató „tudósok" sorában s akinek Brachofentöl kompilált („tökéletesen világos és ragyogón megírt") értekezése „a maga korában klasszikusnak nevezhető összefoglalás1'. Ezzel szemben szegény Mommsen „Ferrero előtt az egyik legjobb római történelem megírójá"-vá degradálódott. Ügy látszik, Ferrero még az „egyik legjobb" jelzőt is elvitatta tőle. N. Gy. t Dr. Thlrring Gusztáv, Budapest félszázados fejlődése 1873—1923. (Budapest székesfőváros stat. közleményei, 53. kötet.) Budapest, 1925, XIII. + 472. old. Azt a nagyarányú fejlődést, amelyre fővárosunk Pest, Buda és Óbuda egyesítését követő 50 esztendő alatt visszatekinthet, Thirring Gusztávnak a fővárosi statisztikai hivatal kiadásában megjelent könyve gazdag statisztikai anyag ismertetésével tárja elénk. A rendkívül tanulságos szöveges részen kívül statisztikai anyagát 158 táblázatban foglalja össze, lényeges és jellemző részeit pedig 12 grafikus táblában teszi az olvasó előtt szemléletessé: e munka méltán nagy érdeklődésre tarthat számot. A könyv első fejezetében a település és beépülés kérdését tárgyalja. Budapest amerikai méretű gyors fejlődésénél nagy jelentőségű az a tény, hogy nagy számbeli növekedését nem a szomszédos községek beolvasztásának, hanem a belső szaporodásnak és főleg centripetális vonzóereje hatása alatt a nagy bevándorlásnak köszönheti. Erre a tényre különösen rámutat Thirring, mert a legtöbb európai nagyváros elsősorban a külvárosok beolvasztása útján jutott nagy számbeli gyarapodáshoz. Természetesen a főváros rohamos fellendülése a szomszédos községekre is hatással volt; a nagy gazdasági fejlődés Budapest közigazgatási határain túl a környékre is kiterjedt s új községek alakulására vezetett. Bár ezek a környező községek közigazgatási önállóságukat megtartották, gazdaságilag Budapest szerves alkotó részeinek tekinthetők s vele együtt a nagy Budapest gyűjtőneve alá foglalhatók. A fővárosi népesség félszázados gyarapodását az épületek számának emelkedésével párhuzamba állítva, arra az eredményre jut a szerző, hogy a népszaporodással nem állott arányban az épületek számának gyarapodása. Fővárosunk házállományának alakulásánál régi jellegét a földszintes házak nagy arányával még mindig magán viseli. (Ma is a házállomány több, mint fele földszintes.) Budapest külső képe így házainak magassága tekintetében messze elmarad a legtöbb nyugateurópai nagyváros mögött. Bécsben a házaknak csak egynegyed része földszintes, Berlinben a 2 emeletesnél magasabb házak aránya a 82%-ot meghaladja. (Budapesten csak 20-7%.) A település és benépesedés sűrűsége szempontjából a házak magasságánál sokkal nagyobb fontossága van a házak befogadóképességének, melyet a lakások, a szobák száma, valamint a lakók száma határoz meg. Aki a főváros szociálpolitikájával és a lakásügy problémájával behatóan akar foglalkozni, annak nélkülözhetetlen szüksége lesz Thirring értékes adataira. Budapesten a népesség sokkal nagyobb százaléka él a legkisebb (1—2 szobás) lakásokban, mint a legtöbb nyugateurópai nagyvárosban. Ezzel a szociális szempontból