Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Thirring Gusztáv, Budapest félévszázados fejlődése 1873-1923. (Budapest székesfőváros stat. közleményei, 53. kötet.) Budapest, 1925, XIII. + 472. old. [könyvismertetés]

159 annyira kedvezőtlen ténnyel, mely a főváros társadalmi fejletlenségének és szegénységének bizonyítéka, a szociálpolitikának valahára számolnia kell. Mint ismeretes, Budapest az európai nagyvárosok sorában egyik legnagyobb arányú népszaporodásával tűnt ki. A XIX. század második felében számbeli gyarapodásuk arányát tekintve Budapestet, csak Berlin és München közelítették meg, de jórészben külvárosok beolvasztása révén. Budapest 1869-ben Európa nagyvárosai között a 17. helyet foglalta el s 1900-ban már a 8. helyre küzdötte fel magát. Erről a helyről Varsó és Glasgow rohamos előnyomulása 1920-ban a 10. helyre szorította vissza. Budapest népességének a múlt század végén mutatkozó gyorsütemű növekedését a XX. század elején amúgy is stagnálás váltotta fel. A gazdasági viszonyok megromlása, az ipari pangás okozta munkanélküliség, a nagy építkezési válságok nyomában járó lakásínség, a megismétlődő politikai válságok fővárosunk népmozgalmának alakulását kedvezőtlenül befolyásolták. Valóban a XX. század első évtizedében felére csökkent a bevándorlás aránya, mely korábban Budapest népgyarapodásának legjelentékenyebb forrása volt. A legutóbbi évtizedében pedig a világháború pusztítása, ^karöltve a gazdasági helyzet fokozatos romlásával a főváros népesedésén is éreztette káros hatását. Némileg ellensúlyozták a veszteséget a bevándorlók, különösen a menekülők ezrei, akik az ország megcsonkítása következtében elveszítve otthonukat, legnagyobbrészt a fővárosba özönlöttek s itt keresték boldogulásukat. Az 1920. évi népszámlálás eredménye szerint Budapest népe mindösszé csak 5«5%-kal gyarapodott tíz év alatt. Ily csekély arányú gyarapodást Budapesten az utolsó 200 év óta a statisztika nem jegyzett fel. 1923. év végén, az egyesítés ötvenedik évfordulóján, Budapest lakossága mintegy 948.000 főnyire becsülhető. Az a nagyarányú beözönlés, mely Budapest lakosságát félszázad alatt közel 490.000 fővel gyarapította, a főváros társadalmi, faji és felekezeti összetételét is lényegesen megváltoztatta. Thirring. rámutat arra, hogy a minden oldalról beözönlő munkakeresőkkel ethikailag és érzelmileg új elemek jutottak az ország szivébe, s ezek részint beolvadtak a benszülött, vagy régebben ittélő népességbe, részint rányomták a saját faji és egyéni bélyegüket s ez az átalakulás nemzeti és erkölcsi szempontból nem volt mindenben előnyös és kívánatos. A népesség struktúrájának különböző szempontok szerinti vizsgálatánál elsősorban a népesség korszerinti megoszlása igényli figyelmünket. Feltűnő, hogy Budapesten a legfiatalabb korosztály (0—15 éves korig) — az u. n. első improduktív főkorosztály — csak 20%-kal van képviselve, holott ez a korosztály Magyarország törv. h. j. városaiban az össznépesség egyenegyedét, vidéken csaknem egyharmadát alkotja. Ezzel szemben a főváros produktív főkorosztálya (15—40 évesek) a lakosság felét teszi, míg ez vidéken alig 2/s aránnyal szerepel. Mivel a városba tódulást előidéző okok elsősorban gazdasági természetűek,1) érthető, hogy a produktív korosztály sokkal nagyobb arányT ban van képviselve Budapesten, mint a vidéken. Demográfiai szempontból a csecsemő- és gyermek-korcsoportok kedvező alakulása (ami alatt épenséggel nem kell e korcsoportok túlzottan nagy arál) A városba tódulás okainak részletes.leírását nyújtja a hazai irodalomban: Kenéz Béla A városok fejlődése és jelentősége, (Budapest, 1905.) c. művében 63. és kl.