Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 3. szám - A George Scelle-eset
150 ami rendkívüli érdekességet ad az esetnek — nem erről volt itt szó. Az egyetemi ifjúság és Barthélemy doyen, a vele együtt érző tanári karral együtt, bár ezt hangoztatta, nem a párisi s általán valamennyi francia egyetem szabadságáért szállt síkra, mert hiszen ezt a szabadságot a Qeorge Scelle kinevezésével távolról sem sértették, mert nem is sérthették meg. A francia egyetemek autonómiája ugyanis nem nyugszik valamely a szó sajátképeni értelmében vett alkotmányon; törvény szabályozza az egyetem, mint jogi személy önirányzó működési körét, de — az angol egyetemek organikus alapon kifejlődött alkotmányától merőben különbözőn — olzonyos függetlenségen —, melynek megnyilvánulásai a tudomány, á tanítás és a fegyelem kérdéseinek szabad irányításában és bizonyos ajánlások megtételében (melyekről alább lesz szó), továbbá az anyagi kérdésekben való szabad elhatározásban lelhető fel —• felül nagyobbfokú (teljesebb) önkormányzattal nem ajándékozza meg az egyetemet. A francia politikailag és erkölcsileg véve egységes nemzet. A francia kormányzati politika ezt a célt szolgálja s a tipikusan központosított francia közigazgatásnak is ebben a célban van a magyarázata s ezzel az lnűítóokkal támasztják alá< azt a XVIII. század óta uralkodó elvet, hogy a tanításnak az egész országban egységesnek kell lennie. „Nem lehet az egyetemnek tetszésére bízni, — írja egy 1918-ban kelt cikkében r:. Dnrkheitn a párisi egyetem professzora — hogy miképen oldják meg a közoktatásügy legfontosabb kérdéseit: az általános szabályoknak adva kell lenniök és szükséges, hogy az állam elejét tudja venni az egységet megbontó kilengéseknek". A párisi egyetem névleges rektora a mináenkori közoktatásügyi miniszter s a párisi egyetem valóságos rektora mináig a vice-rector címmel viseli magas méltóságát, ami főleg az az államhatalomnak az egyetemen való képviseletében s az állami törvények és rendeletek betartásában áll. Ami már most az egyes fakultások tanári karának a kinevezések körül való javaslattételi jogkörét illeti, ez csak a rendes tanári (protessenrs titulaires) kinevezéseknél van meg, de itt is sietve hozzá kell tennünk, hogy a köztársasági elnök, akinek a rendes tanárok kinevezése fenn van tartva, szabadon választ a tanári kar listáján szereplők közül és azok közül, akik a Közoktatásügyi Felsőbb Tanács (Conseil Supérieur de l'Instruction Public) által előírás szerint ugyanekkor fölterjesztett névjegyzékben föl vannak sorolva. Ha most figyelembe vesszük, hogy a „maitres de conference" és a „chargés de cours'! (tehát nagyjából a mi magántanárainknak és círntetes rendkívüli tanárainknak megfelelő pozíciók betöltői) a miniszter, vagy a rektor által neveztetnek ki (aszerint, amint állami vagy egyetemi pénzalap terhére dotáltatnak) és ha figyelembe vesszük, hogy George Scelle-t a Miniszter a „chargé de cours'4 kategóriába nevezte ki, — kétségtelenné válik előttünk, hogy ez az egyetemi harc csak a zászlójára írta föl az egyetemi szabadság jelszavát, az igazi okot azonban ezzel még nem jelölte meg. — Miben keressük .a valódi okot, mi volt a szikra, melytől a kedélyek oly magas fokra hevültek? A párisi egyetem élete mindenkor, élénken reagált a francia történelem eseményeire. Állásfoglalása nem volt mindig politikamentes, gyakran és kifejezetten vallásellenesnek is bizonyult a francia egyetem, de tudományos gondolkodása mindig a gall esprit szabad szárnyain repült fölfelé, hogy szemünk <elé állítsa pályájának magasan ívelő vonalát, amely korunkig Abéhrd'és Vol-