Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - A George Scelle-eset

151 taire szereplésében mutatja legpregnánsabban reprezentánsait. A francia egye­tem a francia társadalmi felfogás kifejezője, azé a társadalomé, amely a kor­mányzat gyeplőit nem szívesen viseli s amely ha nem mehet a barrikádokra, á szellem forradalmában éli ki lelke vágyait, de legalább is vigasztalódni akar a bármely oldalról ránehezülő uralom rideg önkényével vagy lenéző közönyé­vel szemben. A „gloire" nemzedéke még mindig nem tudott a béke-szinpályára vissza­zökkenni. A háború lánc-tépő rohanása óta nehezen csitulnak a szivek s a föl­korbácsolt francia léleknek még mindig kell a mámor, amit vezető férfiai hol a Ruhr-medencéből merítenek számára, hol pedig a radikalizmus vörös posz­tójában lobogtatnak meg előtte. De a radikális uralom is — uralom, s minél jobban érezteti uralmát, annál könnyebben — söprik el helyéről. A radikális irányú politikai tevékenységben exponált George Scelle refus-je, egyben vissza-' utasítása egy nagytekintélyű társadalmi tényező részéről (követve és aláírva a közhangulat hatalmas táborától) annak a politikának, amely baloldalon a túlzó szociálisták békülékeny mozgásában, a másik végén pedig a francia fascio tömö­rebb profiljában ad hangot és képet a társadalom lelkületéről. Mert — és ez már nem napi politika, hanem világszemlélet átfogóbb kérdése — a sztrájkoló diákok zsebéből az Action Francaise című nacionalista napilap csücske kandi­kált ki s a kommunisták Humanitéje hiába uszította ellentámadásra a maga ,,intellectuel"-jeit! A francia társadalom s benne a nemzet ifjúsága érzi a veszélyt, amit a radikalizmus jelenthet, a francia nemzet számára. Bemúth László.

Next

/
Thumbnails
Contents