Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Budapest lelke

144 most, elköltözése alkalmából annál szívesebben hajtjuk meg az elismerés lobogóját, mert szellemét nem merítették ki a szaktudományi kutatás részletproblémái, de szaikmájának világnézeti fontosságától is áthatva, részt kívánt venni a társadalmi problémák egyetemét átfogó szisztézis kialakításában azokban az eljövendő katasztrófa veszedelmétől terhes éveiben, amikor a társadalmi felforgatás céljait szolgáló áltudományosság a maga Herosztratesznumkáját megkezdette. Timon Ákos nemcsak tanszékén és tudománya terén tett hazájának szolgálatokat Sok időt szentelt, kivált élete utolsó éveiben a társadalmi tevékenységnek is. Elhalálozásával a Magyar Társadalomtudományi Egyesület egyik igazgatóját vesztette, ki nagy szeretettel és kitartással törekedett a háború \ége felé és az azutáni időben e fontos egyesületet új életre kelteni. Már előbb is résztvett az egyesület vezetésében és az a lelkesedés, mellyel annak céljai eltöltötték, indította arra, hogy a nehéz helyzet és a változott viszonyok mellett is fentartsa ez egyesületet, mint a társadalmi kutatás és ama törekvések gócpontját, melyek a történelmi Magyarország tervszerű továbbfejlesztését és a fokozatos haladás útjának előkészítését célozzák. Egész életén át és tanulmányai folytán is az egészséges conservatizmushoz hajlása mellett is átértette a haladás szükségességét és annak egészséges mederbe terelését várta az alapos társadalmi kutatástól, valamint az ezt felkaroló társadalmi egyesüléstől. Szinte bámultuk mily fiatalos kitartást tudott e meggyőződésétől vezetve a Magyar Társadalomtudományi Egyesületnek szentelni. A küzdelmes magyar életből a teljesített kötelesség tudatában távozhatott és távozása veszteség a magyar tudományra és társadalomra egyaránt. Budapest lelke. A nem rég megejtett fővárosi törvényhatósági választások mérkőzését érdemes lesz a pártsjelszavak és a világnézeti küzdelmek untig ismert frazeológiája nélkül, mint tanulságos tömegjelenséget vázolni. A vázlat körvonalaiban hihetőleg fővárosunk lelkülete fog rajzolódni. önámítás nélkül aligha vonhatná kétségbe valaki, hogy a választások középpontjában csaknem kizárólagosan egyetlen kérdés állott: az, hogy a főváros vezetése megmaradhat-e azok kezében, akik félretolták a filoszemita irányzat képviselőit? Ez a tény azonban nem teszi c nagy tömegmegmozdulást alkalmatlanná a főváros lelkületének pillanatképben való rögzítésére. Hiszen a hegemónia kérdése, amelynek a szőnyegen levő kérdés csaJc adott esete volt, csupán látszólag új problémája a városnak, voltaképen már három évtizede meg van a lelkek mélyén s nem kell éleslátás ahhoz, hogy a millenniumtól a háború kitöréséig lefolyt negyedszázad alatt a politikai jelszavak védőpajzsa mögött észrevegyük a.faji hegemónia elnyeréseért, majd zavartalan birtoklásáért folytatott harcokat. Az, hogy a háború alatt, de különösen a forradalmak után az egyik fél, amelyik többségre hivatkozhatott, megunta a virágnyelvet és nyílt sisakkal folytatta a küzdelmet, lehet fontos, (talán: végzetes) taktikai lépés, azonban mitsem változtat azon a tényen, hogy itt a régi harc folyik s az új jelszavak a dolog lényegét nem érintik. A választások tehát olyan kérdésben való állásfoglalásra késztették Budapest lakosságát, amelyet az adott Rnber József.