Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az EGYKE A SOMOGYI NÉP SZOKÁSAIBAN S LELKIVILÁGÁBAN

139 III. Az egyke gyermek nevelése egészen más, mint a többi gyermeké. Különösen kirívó az ellentét, ha a régi szokásokat vetjük össze az egyke nevelésinek módszerével. Régebben a gyereket a földön szülte az anya; a kis csecsemőt nem várta semmiféle kelengye; pelenkába takargatták hetekig, hónapokig. Keresztelőre kis teknőben vitték, vászon ruhadarabokba göngyölve; teknőben vitték ki a mezőre a nagy munkaidőben s ott hevert a gyermek egy kis zöld ág, egy rossz alsószoknya, rozs- vagy kukoricakéve árnyékában. Egy éves korán túl' egy szál vászoningben, télen-nyáron mezítlábosan, hajad in fővel járt a ház körül. Csizmát, gatyát csak akkor kapott, amikor iskolába kezdett járni. Nadrágot, ha egyáltalán kapott, csak 13—14 éves korában. A szabadban járt télen, nyáron, esőben, hóban, sárban; hőségben, hidegben, szélben, szinte pőrén öltözve, nyitottmellű ingben. Az anya a gyermeket elszoptatta 2—4 évig is, azután a íőeledele a kenyér, nyers és száraz gyümölcs, a legegyszerűbb levesek, egyszerű tészták. Legjobb falatjuk télen a disznóhús volt; másféle húst alig ettek, legfölebb lakomákon. A gyerekek az ételüket a konyha vagy szoba földjére lekuporodva egy fatálból habzsolták, fakanállal, ritkábban külön fatányérukba merve. Az asztalhoz csak akkor juthattak, amikor már mezei munkánál tudtak segíteni, de soha le nem szabadott ülniök az asztalnál: állva kellett enniök. Az elv az volt: „A gyereknek sorgyékba (sarokban) a hele." Az evésnél pedig: „A gyereknek fődön a hele.1' Az asztalnál illetlenséget követ el. A szigorú szülök ily nevelési elvekkel fegyelmezték a gyerekeket; tiszteletre, „móresre" szoktatták a felnőttek irányában. Néha bizony, kiegészítésül, el is verték. Az egyke nevelése teljesen a másik szélsőségben jár. Az anya divatos, párnás ágyban szüli gyermekét. A csipkés inget, a szép fejkötöt s egyéb mindent jó előre elkészítik a gyermeknek; duzzadt vánkosban, paplannal, csipkés gyolcstakaróval viszik a keresztelőre. Ruhái.i. akár fiú, akár leány, uras mindenben, cipőt már mint ölbeli kap, mihelyt járni tud, készen várja a bugyogó. Szépen, módosan járatják. Féltik a meghűléstől, a hidegtől, a széltől, nehogy megbetegedjék. Nem is igen jár künn. Az udvaron túl nem megy. A szobában* a helye. Ott senyved. Az időhöz, a levegőhöz nem edződik eléggé. A munkánál kímélik. Már kiskorában az asztalnál ő a legnagyobb hatalom, ö lévén a család egyetlen szemefénye, .iz asztalnál ráfigyel mindenki. Ami jó, finom az asztalra kerül, dúskálhat benne. Dehogy is útasítanák rendre, ha illetlenséget követ el. Minden megjegyzésében az okosság jelét látják. Minden kényét-kedvét megadják. Megverésről, büntetésről alig lehet szó. Az egyke senkitől sem érezve magát függőnek a háfenál, már korán megnyilvánul benne az önkényeskedésre való hajlam, a tiszteletlenség, főleg a családbeliek, a szülők iránt. Nem hiába mondják néhol, hogy az egyke = ebke. Testileg satnyább a több testvérrel biró gyermekeknél. Jórészük már gyengébb szervezettel születik. A 15—16 éves anya képtelen kifejlett gyermeket szülni; ha pedig évekig mesterségesen visszatartják a gyermek születését illetőleg elávolítják a jelentkező magzatot, az anya szervezete megromlik s az életre szánt magzat gyenge testtel jön a -világra s jórésze sohasem