Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - SPENGLER ÁLLAMSZEMLÉLETE ÉS AZ ÁLLAM FENOMENOLÓGIÁJA

129 nem a logikai vagy esztétikai érték villájába. Nagyon is lehet, hogy az állam közvetlenül nem erkölcsi motívumokból cselekszik, hanem hedonisztikus, utilisztikus értékelések alapján, esetleg egyenesen nemtelen indítékokból: vak bosszú alapján. Ámde mindezek a közvetlen összefüggések végső sorban mindig az erkölcsileg helyes és helytelen ellentétvillájához fognak vezetni bennünket. Azt is lehet esetleg valamely jogra mondani, hogy az egész rendszerében logikailag hamis vagy hogy egy kis rablóerkölcsü állam vagy egy íelpöffeszkedett győző állam politikai gestioja esztétikailag rút, ámde kétségtelen, hogy végső fokon mindezek az átmeneti értékszempontok az erkölcsi •értékmérőnek adnak helyet, amelyről viszont nem lehet visszamenni egyéb értékszempontokra. Ha egy állam erkölcsileg nagy, akkor célját elérte: elérte azt, amit egyáltalában elérhetett. Emellett eltörpül az, hogy utiMsztikus szempontból botor politikát folytat, hogy gazdálkodása pang, hogy rablószomszédok marják a testét. S ha egy virágzó gazdasággal biró, a legokosabb politikát folytató, felszökkenő imperializmusnak, világhaitalomra törő hódító államnak a jövőjét akarjuk megjósolni, nem oktalanul vizsgáljuk ennek az államnak az erkölcsét! A hedonisztikus (népjólét), utilisztikus (okos külp.'iitika) értékelés, a rendszer logikai helyességének vagy esztétikai szépségének kérdése egy állam megítélésénél igen fontos lehet, de államnak és jognak lezáró értékelése mindig az erkölcsi értékelés. A jog mint valóság a valóságszféra okozatos összefüggésébe, a jog -normativitása ellenben a normatív szféra összefüggésébe van belefoglalva. Ugyanígy az állam valósága az okozatosságon, tdealítása ellenben az erkölcsi érték és norma ellentétvillájában nyugszik. Amint az okozatos valóságtudomány segítségével megállapíthatjuk, hogy az állam realitása nem puszta fizikai, hanem pszihikai és szükségképen szociális valóság, ugyanúgy a normatudományi tájékozódás szabatosan kimutatni képes, hogy az állam idealitása nem logikai, esztétikai vagy vallásos, hanem végső sorban erkölcsi természetű. Többet mondani, mint annyit, hogy a jog normativitása és az állam értékmomentuma i\z erkölcsi érték ellentétvillájába eső, erkölcsi természetű; különösen valamely pozitív (pozitív szemben az abszolúttal és szemben a negatívval) erkölcshöz kötni a jog normativitását és az állam értékmomentumát — már metafizika, amely a jogelméletben a természetjog ruhájába öltözik. Az értékszemléletnek ez a tulköveteiése már a valóságszemlálet jogos igényeit sérti. Csak hinnünk lehet abban, hogy a pozitív erkölcs értelmében erkölcstelen jog és állam a valóság'kauzális törvényeinél fogva pusztulásra van ítélve, de ez a hitünk, amely a tiszta erkölcsi érték és a valóság funkcionális összefüggésének metafizikai területén mozog, a fenomenológia megállapításainak szabatosságát nélkülözi.. A dualisztikus államszemlélethez kell csatlakoznunk. A valóságszemlélet jogán a terület és nép jelentéselemeit kell az állam fenomenológiai képébe berajzolnunk, mindazt, amit közös vér és föld, közös munka, szokások és nyelv, közös történet, jog és műveltség nevei alatt, mint valóságot értünk. Ezeket a jelentéselemeket a köztük fennforgó bizonyosfokú helyettesítési lehetőség keilö figyelembevtelével írta le Wundt államelméletében. Mindaz, ami az államban „történti", individuális, változó: az államnak az az összehasonlíthatatlan, soha vissza nem térő Itt és Mostja, amellyel a legmagasabb államideálTársadalom tudomány. 9