Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - SPENGLER ÁLLAMSZEMLÉLETE ÉS AZ ÁLLAM FENOMENOLÓGIÁJA

130 iiak Is számolnia kell, ha nem akar gyerekes ábrándozássá süllyedni — a valóságszemlélet birodalmába tartozik. De Spengler és az összes valóságelméletek tévednek abban, hogy a vét és a faj mindent megmagyaráz. A valóság fanatikusainak sokszor csodálkozva kell beismerniük, hogy a valóságot nem lehet levezetni és megérteni a puszta valóságból. A számok matematikája mellett ott ragyog a platóni megiszton matéma. Az erkölcsi értékmomentum az emberi cselekvés egész páthoszával épúgy hozzátartozik az állam képéhez, mint a történeti valóság. A pozitív és negatív értékpólus között oscilláló ez az erkölcsi értékmomentum az állam jogában ölti magára a relatív értékesség, az emberi mü valóságformáját. Az állam, mint emberi mü, átiogja az organizmus és mechanizmus ellentétét (mindkettő és mégis több) és magán viseli az erkölcsi értékmomentumot anélkül, hogy beleomlana az „objektív szellem" metafizikájába. Szembenáll ez a szemlélet a personális államfelfogással: az állam nem erkölcsi személy, nem etikai alany; ilyen mindig csak az államot teremtő ember. Az állam főhatalom problémájában mégegyszer viszontlátjuk a valóságelemeknek és az értékelemeknek az államot jellemző egybefonódását. A hatalom pszihológiai valóságként jelentkezik, amelyre visszavezetjük az állam valóságát és hordozója annak az oscilláló erkölcsi értékmomentumnak, amelyre visszavezetjük az állam értékét s a jog normativitását. Ezzel egy első fenomenológiai tájékozódás feladatköre ki van merítve. Durva, nagy alapvonások azok, amiket nyertünk, de itt dől el, hogy mit kell bevennünk és mit lehet kihagynunk az államfogalom felépítésénél. A nyert jelentéselemek összeállításánál, az állam jelentésének részletes és tüzetes kidolgozásánál az állam fenomenológiai problémája beleolvad az államíogalom meghatározásának problémájába. Horváth Barna.