Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN

116 a férfiaknál 300, a nőknél 240, a 35—39 éves korban a két nemnél 250, 111 - 160, .magasabb korban az arányszám már jóval kisebb volt. Ezzel szemben friss adataink szerint a 29 éven aluli férfiaknál az index 580, a 30—34 éveseknél 810, ia 35—39 éveseknél 680, a ,40 éven felülieknél 230 volt, mig a nőknél a 19 éven alúl 270, 20—29 éves korban 700, 30—34 éves korban 640, 35—39 éves korban 420, 40 éven felül pedig 170. Számításaink szerint a férfiak válási valószínűsége különösen a 30—39 éves korban nőtt meg, aminek cgyíeiöl természetes -nagyarázata, hogy abból a népességből, mely 1920-ban ilyen korú lett volna, a háború különösen sok embert szólított el idő előtt, másfelől azonban az érvényben maradt házasságoknál annál inkább a kort jellemző tünet a válások nagy gyakoriságai A nőknél e korban a válások szintén megsokasodtak; viszont azonban a fiatal nők válásának valószínűsége is annyira emelkedett, hogy intő példa ez arra, mennyire nem a komoly megfontolás vezeti gyakran leányainkat akkor, .mikor jövendő életük felöl döntenek. Franciaországból hasonló adataink az 1911/13. évekről vannak.1") Ezek szerint itt a házas férfiaknál már akkor a 30—34 éves (288), ül. 35—39 éves korosztály (300) volt a válások által leginkább fenyegetett, a nőknél pedig a 25—29 éves (287), üí. 30—34 éves korosztály (282). Franciaországban tehát a fiatal kornak a determináló hatását nem tudjuk olyan határozottan megiigyelni, mint nálunk. A korral függ össze annak a kérdésnek vizsgálata, hogy a két házasfél közül az egyes esetekben a nő vagy a férfi v.)lt-e fiatalabb s mennyivel. Nem kétséges, hogy a férj fiatalabb kora, vagy másfelől a nő javára ímtatkozó túlságosan nagy korkülönbség olyan tényezők, melyek a válás gyí koriságára feltételezhetően hatást gyakorolhatnak. Statisztikánk szerint ]921/22-ben#a keresetet beadó férfiak az így megindult perek 82.2^-ában Idősebbek voltak, mint a feleségük; 9-1% volt azoknak az eseteknek az aránya, mikor a férj 1-5 évvel volt fiatalabb, mint a nő, 2*4%-nyi azoké, ahol a nő 6—10 évvel volt korosabb férjénél. A válóperek 28 esetében a férj 11—15 évvel, 10 esetében 16-^-20 éwel, 4 esetében pedig több, mint 20 évvel volt liataiabb, mint a felesége. Ez utóbbi házasságoktól nyilván eleve sem várhatott senki sem sok jót. A nők által megindított válópereknek jóval kisebb, mindössze 13-3%-ában volt a nő idősebb férjénél. De feltűnően nagy volt azoknak a nőknek a válásra való eltökéltsége vagy kényszerültsége, akik férjüknél csak 1—5 évvel voltak fiatalabbak (36«8%), s még azoké is (30-5%), akiknek kora férjeiknél 6—10 éwel volt kisebb. Olyan esetekben, mikor a nő 16—20 évvel volt fiatalabb a férjénél (73 eset, 2*6%), s ahol a nők kora 20-nál több évvel maradt mögötte a férjének (32 eset, 14%) már csak elvétve fordultak elő, ami látszólag megcáfolja kiindulópontunkat, noha a kérdés pontos eldöntéséhez szükséges oly adatokkal, mely feltünteti a házastársak korkombinációját a népszámlálások idején; rendszeres családi statisztika híjján, nem rendelkezünk. A házastársak vallásáról gyűjtött adatok azért érdekesek, mert ily módon bepillantást nyerhetünk arra, hogy egyik vagy másik vallásfelekezet hívei esetleg nem erősebben reagálnak-e válásra, mint mások s másfelöl arra, hogy az u. n. vegyes házasságok eseteiben nem sűrűbben fordul-e elő a válás, mint iá közös vallást követők között. 1D) L. az i. francia forrásmunka XLHI. 1.