Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN

117 1910/1 l-ben az elvált férjeknek mintegy 30%-a (31-1%), a nőknek csaknem ugyanakkora része (31-7%) volt róm. katiholikus. Akár arra gondolunk, hogy a népességben mekkora volt a katholikusság képviselete, akár a házasságra lépők között, a válás a római egjiház hívői között jóval ritkább, mintsem várhattuk volna. Nem kétséges, hogy a katholikus egyház tanítása, mely a házasságot szentségnek vallja, nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy hívei körében a válás Csonka-Magyarországon is szórványosabb (51-0—52*3%) maradt, mint a vallási megoszlás után általában hihetnők. Annál gyakoribb volt a reformátusok között. Hozzávetőlegesen a régi Magyarországon a válóperek 25%-ában (24-6%), Magyarország mai területén pedig 30%-ukban (30-1, ül. 29-7%) szerepelt református férfi vagy nő. Ezek az arányok jóval magasabbak, mint a reformátusság népességi %-a. A zsidóságnál szintén azt tapasztaltuk, hogy — akár a korábi időket (6-6%), akár az újabbakat nézzük (8-8, 8-2%), — . sűrűbben válnak cl. mintsem a népességi arányszámuk után gondolhatnék, míg a lutheránusoknál a két arányszám körülbelül fedi egymást. Itt sem érhetjük azonban be az abszolút számok egyszerű %-os viszonyításával. Itt is törekednünk kell az elváltakat más tömegekhez viszonyítani. Jellegzetes számokat nyerünk. A róm. katholikusaknál 100.000 házas egyénre (a két nem - arányszámai itt csak alig különböznek egymástól) 1910/ll-ben 130, 1920/21-ben pedig 345 elvált.egyén esett; a reformátusoknál előbb 320, utóbb 575: a lutheránusoknál korábban 230, majd 405; a zsidóknál a Z70-es arányszám 615-re változott. E számoknak az a tanulsága, hogy a válás leggyakoribb a városlakó zsidóságnál, azután a két protestáns felekezetnél, de főkép a reformátusoknál. Az a hirtelenség azonban, mellyel a róm. katholikusoR arányszáma felfelé lenáiilt, ismét csak azt mutatja, hogy a válás népünk mindén rétegében egyre általánosabban érvényesülő jelenség lett, mely immár valláskülönbség nélkül sorakoztatja a válóperek résztvevőit. Míg előbb a reformátusok válási gyakorisága 2V2-szer akkora volt, mint a katholikusoké, a háború, után ez a nagy különbség nagyjában másfélszeresre olvadt le. A reformátusok között mindenesetre még mindig felette nagy volt a válási arányszám, hogy tépelődhessünk rajta. S ha a Tiszántúl törzsökös magyar népe jut eszünkbe, mint amelyek soraiból legtöbben kerülnek ki a református vallású e'vált házasfelek, még inkább sajnálkoznunk kell adataink alakulásán. Az elválással végetért házasságok mintegy 22%-ában 1921/22-ben a házasfelek nem voltak egy vallásúak. Minthogy ugyanekkor a vegyes házasságkötések arányszáma az összes új házasságokhoz képest csak körülbelül 12% volt, nem lehetetlen, hogy azok a viszálykodások, melyeknek rugója a feleknek különböző vallása, nem egy esetben szintén érlelték tovább azokat a nézeteltéréseket, melyek eredménye a házasfelek teljes eltávolodása lett. Az 1921/22. évekről kiszámítottuk azt is, hogy 1000 házasságkötésre mennyi válás esett vallásfelekezetek szerint. Mindkét részről róm. katholikus házasságkötésre 57-0 hasonló jellegű elválás esett; a reformátusoknál 110-0, a Interánusoknál 59*2. a zsidóknál 108-9. A róm. katholikus férjek és református asszonyok között létrejött házasságokra 86-6, ott, ahol a feleség ágostai hitvallású volt; S0-5, ahol pedig zsidó volt: 151-2 ugyanolyan feleket egymással szembeállító válás esett.