Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN

115 kalta nagyobb arányszámokat látunk 1921—22-ben, mint 11 évvel előbb. Még az annyira megdicsért kisbirtokosoknál is az előbb észlelt 32-6-os arányszámmal szemben 39-8-at, a kisbirtokos napszámosoknál 37-2 helyett 46-4-et, a gazdasági cselédeknél épenséggel 16-0 helyett 42-0-át s a k. m. n. napszámosoknál 35-0 helyett 86-7-et kellett regisztráhuuik a közelmúlt években, ami azt bizonyítja, hogy a vidék földművelő népének házasságait is kikezdte már az a métely, mély a normális családi életnek megrontója. Azoknál a foglalkozásoknál, amelyeket már előbb is úgy jellemeztünk, hogy körülbelül a válás szinte divatos intézmény, egyenesen a viszonyok elfajulásáról tanúskodnak a számok. A középbirtokosoknál 1000 házasságkötéssel szemben 117-5 elválás helyett 139-9 elválás állott, a gazdasági tisztviselőknél 50-18 helyett 104-20; az ipari tisztviselőknél 24-8 helyett 73-3; az ipari munkásságnál 39-7 helyett 80-9; a kereskedelmi segédszemélyzetnél 35-50 helyett 97-40; a közlekedési tisztviselőknél 76-80 helyett 124-6: az állami tisztviselőknél 99-00 helyett 152-4; az ügyvédek körében 54-3 helyett 146-6; az orvosoknál 112-3 helyett 149-1; a tanároknál és tanítóknál 47-70 helyett 116-30; a katonáknál 32-50 helyett 94-70; a házicselédeknél 45-90 helyett 144-4, ami mind azt mulatja, hogy e foglalkozások képviselőinek házasságkötési gyakoriságát rendkívüli mértékben tompítja le a soraikban oly sűrűn előforduló válások száiria. A most felsorolt foglalkozások legtöbbje sz'ntén az intelligencia köréből való. Az intelligencia jól ismert anyagi válságának pendantját tehát az elválások statisztikájában is tisztán felismerhetjük. Az elvált felek korának vizsgálata is érdekes. A háborút megelőző 1910/11. évek adatai szerint az elvált férjek közül körülbelül minden harmadik 30 évnél fiatalabb volt (33-3%); az asszonyoknak több, mint fele (55-5%), sőt ötödrészük (19-1%) a 24 évnél is fiatalabb volt. Ennél meggyőzőbb tanulságot alig hozhatnánk fel a fiatal korban kötött házasságok veszedelmes voltára. Igaz, hogy ezek az arányszámok a férfiaknál a háború után némileg enyhültek, amenynyiben ezeknek V>2\ 22-ben csupán közel egyharmada (22-4%) nem érte el a 30 életévet, s a nők között most már az elvált nők kerek 50%-a (46-6%) volt egészen fiatal menyecske. Ez az eredmény azonban bizonyára csak annak a következménye, hogy a háború sok válási szándékot pihenésre ítélvén, a házastelek valamivel érettebb korban indítottak már meg keresetüket. Franciaországban a fiatal korban történt válások nem annyira gyakoriak, mint nálunk.18) 1913-ban a volt férjeknek csupán 12-85, 1919-ben pedig épen 8-20%-a volt 30 évnél fiatalabb, a feleségeknek pedig 10-82, ül. 6-10%-a 24 éven aluli. Viszont Franciaországban a 40 éven túl is gyakori a válás (a férjek 40-12, ill. 44-60, a nők 25-18, ill. 26-05%-a volt ennél idősebb), ellentétben Magyarországgal, ahol ez az arányszám 1910/1 l-ben a férfiaknál 28-6, 1921/22-ben 32-3%, a nőknél pedig 16-0, ill. 17-7% volt. A különböző korú házasemberek válási hajlandóságának megerősbödését leginkább akkor vesszük észre, ha itt is, mint egyéb irányú szemlénknél az elválások szereplőit a hasonló korú házas néppességhez viszonyítjuk. A válás valószínűsége a háború előtt a 24 éven alúli házas férfiaknál 400, a nőknél 480 volt; a 25—29 éves korban a férfiaknál 390, a nőknél 260, a 30—34 éves korban 18) L. az i. francia népmozgalmi kiadvány XLI. 1