Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN

109 •den 1000 új házasságra 40, sőt 50 elválás is esett, ha bizonyos tekintetben szo­morúak is, mert arra vallanak, hogy a magyar nép házasságainak jelentékeny részében vagy a szükséges komolyság hiánya, vagy a gazdaságtársadalmi kö­rülmények alakulása folytán, nincsen az a íermészetes alap, mely nélkül a leg­boldogabbnak indult házasélet is meginog, — másfelől a kényszerű fejlődés • eredményei. Ne higyjük azonban, hogy a világháborút megelőző években csupán Ma­gyarországon fordult elő a iházasságok felbomlása annyira sűrűn a múlthoz ké­pest. Meglehetősen európai törvényszerűség jellegével bir az a tanulság, amely szerint 1906 után a válásoknak az érvényben levő házasságok számával való hasonlítása egyre nagyobb eredményeket ad. A Németbirodalomban a fentebb említett 95-ös arányszám 133-ra ugrott fel; 100.000 házasságra évente már ennyi eiválás esett. Poroszországban az arányszámok csaknem ugyanígy változtak. Dániában az arányszám 96-ról 153-ra szökkent fel, Norvégiáiban 41-ről 61-re, Hollandiában 63-ról 91-re, Finnországban 27-ről 44-re, Svédországban 47-röl (58-ra, Svájcban 203-ról 242-re s még az annyira kedvező helyzetben álló Ausz­triában is 4-ről 8-ra, Angliában 9-ről 10-re, Skóciában 25-ről 31-re. Mindmeg­annyi bizonyság arról, hogy talán a világháborút megelőző évek valamennyiünk által jól érzett feszültsége részes abban, hogy Európaszerte mind általánosabb és kevesebb megiitődést keltő szokássá lett az elválás.8) De bármily okoskodás melleit is mély benyomást kell, hogy keltsen ben­nünk az a tény, hogy a múlt évtized elején, Svájcot és Szászországot nem szá­mítva, egyetlen más európai állam sem volt, melynek területén a válások olyan gyakoriak lettek volna, mint épen nálunk. Ha ezzel szemben valaki azt hozná fel, hogy a mi népünkben túlontúl gyakoriak voltak a fiatal korban, nem kellően kiegyensúlyozott lélekkel, történő házasságok s ez okozza sok házasságnak id'i előtti csődjét: ezzel szemben talán elegendő rámutatni arra, hogy a Balkán­országok egyik-másikában a házasságok még fiatalabb korban köttetnek, mint nálunk s ennek ellenére ott a válások ritkábbak. Nagyon valószínű azonban, hogy a nyugati értelemben Magyarországon valóban elég sűrűn előforduló fiatal­korú házasságoknak mégis része van abban, hogy a válás nálunk olyan járvá­nyos betegséggé vált. Magyarország népe s különösen földművelő népe, már eléggé régen kiemelkedett azok közül a patriarchális viszonyok közül, melyek 1 halkán-népek társadalmát jellemzik, igényei messze felülmúlják azokét s így sokkalta könnyebben fordulhatnak elő a fiatalabb korban kötött házasságokban azok a viszályok, amelyek előbb-utóbb a házassági kötelék felbontására ve­cetnek. A*ki a háborús évek válási számait kutatja, első pillanatban azt hihetné, hogy úgy Magyarországon, valamint a legtöbb hadviselő államban is egyszerre bedugultak volna azok a források, melyekből előbb a házasfeleknek válási szán­déka oly dúsan táplálkozott. Magyarországon pl. 1915-ben 2625, 1916-ban 2323, 1917-ben 2739 esetben bontották fel bíróságaink a házassági köteléket,9) olyan csekély számban tehát, melyhez hasonlókat csupán 1900 körül (az előbb vázoit reform életbeléptét megelőzőleg) észlelhettünk. Hiába volt most meg már a per­rendi lehetőség arra, hogy a házasfelek egyszerűbben tudjanak szabadulni a 8) L. az i. forrásmunkát. 9) Évkönyvi adatok.

Next

/
Thumbnails
Contents