Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN

107 is (akik tehát elválhatnak) rendszerirtt többen vannak, mint az előbb kisebb né­pességben voltak.8) Fpen ezért az abszolút számokat a lehetőséghez képest vi­szonyítanunk kell az egyes államokban fennállott házasságok számához, vagy legalább az évenkint 'történő új házasságkötések számához, hogy meg tudjuk ítélni, vájjon a) az elválások az érvényben levő házasságoknak mekkora részéi bontották fel, Ül. b) az új házasságokkal szemben mekkora hányad volt az, amely az előbbieknek a fajfentartás szempontjából való erejét már eleve csök­kentette.3) Viszont azonban egy és más érdekes 'tanulságot az abszolút számok ma­gukban is feltárnak. Így mindenekelőtt azt, hogy Magyarországon a válások száma 1896 után évről-évre rohamosan emelkedve: 1905-ben már 3581-re szö­kött fel. Magyarország népének gazdaságtársadalmi helyzetében s erkölcsi fel­fogásában mégis olyan változások léphettek fel, melyek alaposan megingatták azt a meggyőződést, mintha a házasságkötések az egész életre való közösséget jelentenének. Magyarországon 1895-ig bezárólag a megelőző két évtized folyamán 100.000 érvényben levő házasságra mintegy 32*5 elválás esett. A következő 10 év folyamán ez az arányszám 57-re ugrott fel, csaknem kétszeresére tehát, ami amellett szól, hogy mind gyakrabban fordultak elő olyan esetek, amikor hibák fordultak elő a házastársnak megválasztásában, vagy pedig azoknak a lehetősé­geknek megítélésében, melyekre a házasság adott esetekben felépül. Az imént idézett arányszámnál még mindig bőségesen találunk nagyob­bakat Európának bármelyik részében. Svájcban pl. ugyanazon idő alatt 203-aí, Franciaországban 102-t, a Németbirodalomban 95-öt, Romániában 109-et, Po­roszországban 96-ot, Dániában szintén annyit, Belgiumban és Hollandiában 6.3-at, Szerbiában 65-öí, amelyek mindmegannyi bizonyság arra, hogy Magyar­ország ebben a tekintetben nem állott legrosszabbul. Ha viszont az a családi béke, mely Ausztria, Anglia, Irland, Skócia, Finnország adataiból ki is tűnik, a statisztika szerint már régóta kiveszett a magyar házasságokból. Angliában pl. 100.000 házaspárra 1896-tól 1905-ig mindössze 9 elválás esett, Írországban pedig 1 millió házasságra esett volna (holott a házasságok száma a 600.000-et sem érte el) évenkint 2 elválás, ami a valószínűség szempontjából körülbelül azt jelenti, hogy Irlandban senki sem vált el hitvesétől.1) Az a kedvező helyzet azonban, amely statisztikánknak 1905-ig: nyúlfi közléseiből kitűnik, egy csapásra megváltozott a következő 10 évben, amikor az elválások évi á'.laga Magyarországon nagy iramodással 6403-ra emelkedett s amikor az érvényben levő házasságok 100.000 egységére is immár 152 elválás esett.8) Az átlag, valamint az arányszám is nyilván még jóval magasabb is lett volna, ha a most (tárgyalt 10 évnek kettője nem esett volna a háború idejébe, amikor, mint majd látni fogjuk, az ágyúdörgés mellett nagyon sokan lemond­2^ Nyilvánvaló módon azonban nálunk a házassági törvénynek is volt része a válások emel­kedésében *) Az utóbbi módszer talán kissé szokatlan. De mindenesetre (különösen akkor, mikor a családi állapotra vonatkozó népszámlálási adatok nem állanak rendelkezésre) kiválóan alkalmas annak a romboló hatásnak megítélésére, melyet a házasságkötési mozgalommal szemben az elválások az egyes időszakokban (években is) jelentenek. 4) L. az imént forrásmunkát. "') L. u. o.

Next

/
Thumbnails
Contents