Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

100 U. o. Albrecht Haiishofer, Südamcrikanischc Zukunfísfragen. Az Inkák kincsének aranyködébe vész Délamerika múltja; jövője első­sorban a népesség problémájának megoldásától függ. E nagyrészt még kiakná­zatlan természeti kincsekkel dúsan megáldott óriási területen, amely negy­venszer akkora, mint a mai Németország, mindössze 70 millió ember él. A természetadta gazdasági lehetőségek kihasználása, a jelenlegi gazdasági sznT vonal fölé emelkedés a benszülöit indián, negroid és a spanyol-portugál ele­mekkel nem lehetséges. Délamerika gazdasági szempontból rá van utalva a bevándorlásra. A múlt század végén odairányuló kivándorlás túlnyomóan mező­gazdasággal foglalkozó tömegekkel gyarapította Délamerika gyér lakosságát. Manapság az európai ipar adja le emberfölöslcgét Délamerikának. A kiván­dorlók három csoportba oszthatók: németek, spanyol-portugál-olaszok és aránylag legcsekélyebb számban keleteurópai szlávok. Mind a három csoport Európának úgy politikai, mint szociális sezmpontból leginkább forrongásban lévő területeiről' való. Szociálista. fascista, szindikalista, bolsevista eszmékkel telített egyének keverednek ezáltal bele egy olyan társadalomba, amely még félig a patriarchális, félig pedig a korai kapitalista rendszerben él Ne tévesz­szen meg bennünket az, 'hogy Délamerika „demokratikus köztársaságokból" áll, amelyek alkotmányukat túlnyomóan Északamerikából vették át. A külső „jogi díszlet" és ezeknek az államoknak valóságos élete között mélységes iir tátong. A politikai akarat igazi hordozói még a délamerikai nagy államokban is. nem a nagy tömegek vagy ezeknek demokratikus érzésű vezető férfiak ha­nem egy csekélyszámú, de annál jobban összetartó arisztokratikus réteg, amelynek hatalma főként azon alapszik, hog3r a földbirtok túlnyomó nagy része az ö kezében van. Helyzetük legtalálóbban a keleteurópai „kiskirályok": a magyar vagy a lengyel mágnáséval hasonlítható össze. (?) ök képviselik egy­úttal a legkulturáltabb elemét, ami nem sokat mond, mert hiszen például Brazi­liában az analfabéták aránya kb. 70%. A kulturátlan benszülött tömegeket tél­iesen előkészületlenül találják az európai bevándorlók által importált szociális eszmék. A lassú fejlődés helyébe ugrásszerű tünetek lépnek s a máról holnapra támadt, vagy legalább is tudatossá vált szociális ellentétek főként a természet­ellenes gyorsasággal és aránytalanul megnövekedett nagyobb városokban zen- s, dülésekben, forradalmakban robbannak ki. A bevándorlás tehát, amilyen nélkü­lözhetetlen és szükséges Délamerikára nézve gazdasági szempontból, ép olyan veszélyeket rejt magában politikai és szociális téren. o. gy. • • •.• ,. . * * * - "-^.skff'•• :W$£R Logos, XíII. évf. (1924) 2. füzet. O. Spann, Vorran'i und Gestaltwanüd in der Aasgliederungsordnung der (iesellschaft. (Rang és alkat a társadalmi fejlődésben.)'" :;•&}'<">&> :J-?*>W^j/H^<&.r*k~-. •»•• y . 'y^'^^^jj^^^^^S^^^ A társadalom megértésének az a kulcsa, hogy mindig csak a maga osz­tatlan egységében fogható fel: a társadalom mindig egész, amelynek tagozó­dásai ismét egészek, mondhatnók részleges egészek. Az egyedi jelenség társa­dalomtudományi jelentősége mindig csak a nagy, vagy ehhez a viszonylag kisebb egészhez viszonyítva ismerhető meg (mint pl. az állam vagy a háztartás tsgja); a társadalmi tudományok sajátlagos nézőszöge tehát nem a térbeli egymásniellettiség, sem az időbeli egymáselöttiség, vagy utániság, hanem a fölé- és alárendeltség, más szóval a rangviszony.

Next

/
Thumbnails
Contents