Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja
101 Ennek a ranglétrának fesd fokait a szellemi jelenségeknek, az alsóbbakat a cselekvésnek a tagozatai foglalják el: szellem és cselekvés adják a társadalomnak, mint egésznek az alaptagozatát, melyben a rangbéli elsőbbség nyilván a szellemet illeti. A szellemi s ennek közvetítésével az egész társadalmi élet alapjelensége a fiit, úgyis mint sejtelem (vallás), úgyis mint ismeretkritikailag bizonytalan tudás: a metafizikai filozófia; mindkettő a társadalomból á társadalom .felettihez vezető összefüggés közvetlen átélése. Csak a hit talaján épülhet a tudás, mint tárgyismeret. A hit tendenciája tudássá átalakulni, ez azonban a vallásnak a tudomány feletti primátusát nem érinti'. Mint a vallás a tudománynak, úgy az utóbbi viszont a művészetnek a rangbéli priusa; a tárgynak megismerése nyomán fakad az emberi lélek visszavágyódása az érzékfelettihez: a művészet a dolgok metafizikai szemlélete. Tehát a művészet a tudományon alapul, de a tudomány tendenciája művészetté alakulni, melyben a vallásos elem új alakban tér vissza anélkül, hogy a tudomány a vallást, vagy a művészet a tudományt feleslegessé tenné, vagy hogy a tudomány a vallásnak, vagy a művészet a tudománynak válfajaképen lenne felfogható. Vallás, tudomány, .művészet alkotják tehát a társadalom eredeti szellemi tagozatait, amelyekkel szemben minden más társas jelenség származékos, rangbéli posterioritásban van. Ezek sorában első az erkölcsiség, amelynek fogalma tehát nem egyenrangú az eredeti szellemi tagozatokkal: az igaz, a szép és a jó hármas felosztása helyébe a szent, az igaz és a szép háromságát kell tenni. Az erkölcsiség tehát rangban az eredeti szellemi tényezők után jön: de még nem megvalósulása ezeknek, hanem egy közbeeső fokozat a cselekvés előtt, amely még csak a cselekvés irányát határozza meg. Az utolsó lépcsőfok pedig, mely a szellemitől, mint végső elvtől a cselekvéshez elvezet: a kultúra, amelyik Spann rendszerében nem más, mint maga az erkölcsiség, ha nem mint a cselekvés elvont végső irányzékát, hanem mint a társaséletbe átment állandó ható, termékenyítő, létrehozó erőt szemléljük. A szellemi csak a cselekvés útján valósul meg; a szellemi tehát rangban megelőzi a cselekvést, de tendenciája a cselekvés útján valósággá alakulni. A cselekvés vagy alkotó cselekvés, a szelleminek közvetlen megvalósítása (a kultusz, a tudományos kuta'ás, a műalkotás) vagy szervező, vagy végül gazdasági cselekvés, amely minden célbeli önállóság nélkül csupán eszközöket szolgáltat a cselekvés másik két neme számára. A szervező cselekvés (pl. az állam) magában foglalja az alkotó cselekvés áttekintését s ezért rangbéli prioritása van az alkotó cselekvés felett; viszont a gazdasági cselekvés merőben eszközjellegű: innen rangbéli posterioritása úgy az alkotó, mint a szervező cselekvés mögött. Genetikusan lehet időbeli előzősége a gazdasági, mint a magasabbrendű cselekvési modalitások számára feltételeket teremtő cselekvésnek, de ez mit sem változtat rangbéli alárendeltségén: a marxizmus ennek az alapigazságnak otromba félreismerése. Minden cselekvés állandóságának a feltétele a szervező cselekvés; szervezés pedig szükségképen az egyneműek egyesítése, innen minden társadalom alapjellege a rendiség. A rendek hierarchiáját az állam tetőzi be, amely maga is rend s míg egyfelől a többi rendek mellett külön feladatokkal (külpolitika) biró rend, másrészt egyszersmind az összes rendek felett álló legmagasabb rend (belpolitika). Az ilykép adódó íelsöségnek téves kifejezése a szuvereni-