Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

91 Werner Sombart, Der proletarische Sozialisimis („Marxizmus"). Werner Sombart, a kapitalista fejlődés és a szocialista mozgalom nagy történetírója. Azok közé tartozik, akiket tanszéki szocialistáknak szokás nevezni, mert noha nem tartoznak semmiféle párthoz vagy szektához, az egyetemi tanszékekről hirdetett elveik és vallott meggyőződéseik mégis közelállanak a szocializmus eszmevilágához. Ép ezért a marxizmust kritizáló írásaikban bizonyos mérséklet és tartózkodás nyilvánul meg, ami miatt aztán egészen a marxista tanok közvetlen közelébe kerülnek. Werner Sombartnak most' új cím alatt megjelent könyve tulajdonképen nem új könyv, amennyiben a „Sozialismus und soziale Bewegung"-nak immár tizedik kiadása. Ennek ellenére inég;s egészen új könyxnek kell tekinteni, mert terjedehné a kétszeresére nőtt, tartalma pedig egészen megváltozott. Talán ezt a lényegbe vágó változást akarta Sombart is kifejezésre juttatni • azzal, hogy könyvének egészen új címet adott. A változás mindjárt az első résszel kezdődik, amelyben Sombart tisztázza az ö* szocialista álláspontjának a marxismushoz való viszonyát. Edd'g az az álláspont jutott kifejezésre Sombart írásaiban, hogy a marxizmus a tulajdonképpeni szocializmus, noha ezzel csak azt akarta megállapítani Somban, hogy a korábbi elméletek elvesztették jelentőségüket a marxizmussal szemheti Most már Sombart másképen osztályoz. A marxizmus, a proletárszocializrrus nem az iguzi szocializmus, sőt nem is szocializmus, azért kei 1 épen jelzővel, a ..proletár" szóval illetnie. Ez csak a ..modern" szocializmusodé idézőjelben, tehát az aktuális, gyakorlatilag érvényesülő. Az igazi szocializmusban eszmény és szabadság van. Az igazi szocializmus etikai, mint Kantnál és Proudhonnál, ez az egyenlőségi (demokratikus) szocializmus: vagy pedig esztétikai, mint Piatonnái és St. Simonnál, ez az egyenlőtlenségi (arisztokratikus) szocializmus. Sombart azonban ezúttal csak a proletárszocializmussal kíván foglalkozni, melynek egész gondolatvilága kialakult már 1847-tel s azóta az egész proletárszocializmusban egy új gondolat nem akadt. Marx és Engels se adtak hozzá ezután semmit. Tanaik nagyrészét elődeiktől vették, a többit pedig 1847-ig már kifejtették. Későbbi munkájuk csak magyarázat. Jellegzetes és későbbi okfejtéseivel nagy jelentőségre tesznek szert Sombartnak azok a megállapításai, melyekkel a marxista vezetőket három csoportba osztja. Az első csoport az apostolok, akik közt az első hely kétségkívül Engelst illeti. (Marx maga vallásalapító.) A második az egyházatyák csoportja, első helyen természetesen Kautsky. A harmadik egyrésze eretnek, Bernsteinnel az élen: másik része reformátor, köztük a szindikalisták (Labriola, Sorel) és a bolsevisták (Lenin, Trockij). Folytatólagosan foglalkozik Sombart a szocializmus szociológiai eredetével, melyet a XIX. századforduló politikai és gazdasági viszonyaiból, valamint nemzeti sajátságokból vezet le [gén jellemző a pszíhöJógiaí eredetet kutató rész. A szocialista gondolkodók mesterkélt emberek, akiknek jellegzetes vonásuk, hogy szeretet nélkül valók. Innen a gyűlölet és a rombolási düh. Az ideológiai eredetről szóló rész egyik érdekes megállapítása, hogy a proletárszocializmusban egy lehelletnyi német szellem nincs, hanem gyökere az epikureus és sztoikus tanokban, valamint az ózsidó szellemben van.