Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

90 újabbnál-újabb rendszeret „bevezetni". Ezek az egyébként már hangos Önreklámjuknál fogva is némi önkénytelen humort harmatozó munkák olyan könynyedén. oly pazar leleményességgel s dús képzelőerövel formálják át a társadalmat, mint egy színházi rendező a színpadot. Utópia vértelen lakói is mosolyognának az ilyen reformterveken. A két könyv közül Bell Miklósé mégis bizonyos elsőbbséget igényelhet, mert lia már egészen naiv és íölületes is, de legalább nem zavaros. Bell Miklós emellett nem akar a tudomány fölébe helyezkedni, neki csak gyakorlati céljai vannak s a mindennap nagy problémáira a kaszinói tereiére könnyed formájában keres megoldásokat. Látja, hogy a papír pénz infláció, milyen pusztításokat visz végbe. Látja, hogy az arany milyen zsarnokságot gyakorol a gazdasági élet fölött. A bankokbari és a nagyvállalatokban jelentkezik a tökekoncentráció nemzetközi nagy hatalma. Mit tehet ellenük Bell Miklós? ö detronizálja az aranyat, megszünteti a nagybankokat és decentralizálja, vagyis visszafejleszti a nagyvállalatokat. Üj pénz-t vezet be, melyet az állam ad ki. Ez a hitel egyetlen forrása, fedezete a nemzetvagyon s a polgárok ptána kamatot fizetnek, ami az egyedüli adónem leszen. Ezt nevezi el Bell fórgptökerendszernek és decentrációs gazdaságnak s ezen építi fel új társadalmát. Az arany detronizációját tudvaievően már tudományosan is igyekeztek kidolgozni (Knapp), bár mindenesetre nem az adóztatás agyonüíésével. mint Hell Miklós. Ellenben a hitelszervezet és a nagyüzemi termelés visszafejlesztésére nem. akadt tudományos vállalkozó és nem is fog egykönnyen akadni. Ez a/, öik i .tehát egyszersmindenkorra Bell Miklós kizárólagos tulajdona maradhat. Már Kcpcs Ernőnél 'túlteng a zavar .és a fölénycsség is, mert ő új, jgazi tudományt akar. ^dni a gazdasági életről. Az eddigi közgazdaságtan megbukott, állapítja meg;a bevezetésben, mert szembekerült a gazdasági élettel. Képes Ernő megszánja ezt a tudatlan tudományt és ,„új, közvetlen kutatási módszerével" az „eddiginél sokkal pontosabb és mélyebbre hatoló vizsgálatokat" végez el a gazdasági életben. Ez a közvetlen kutatási módszer abból áll, hogy kellő elméleti előképzettség és tudományos tájékozottság nélkül a.napi események, vagy még inkább a napisajtó hatása alatt elméleti fogalmakat igyekszik Képes megállapítani s ezeket a fogalmakat egy rendszerbe foglalni. Miután mozgalmas napjainkban bizonyos elméleti fogalmak napi aktualitást nyertek és bizonyos forradalmi rendszerek (.marxizmus) egészen a gyakorlati megvalósítás kísérletéig jutottak el, elképzelhető, hogy egy kellőképen nem tájékoztatott és ki nem müvejt főben a fogalmak mekkora zavara állhat elő. Ha Képes Ernő ahelyett, hogy ezt a zavart könyvalakban közkinccsé igyekezett volna tenni, elővett volna egy jó elméleti munkát és azt nyugodtan elolvasta volna, bizonyára, jobbari könnyített volna fogalomzavarán és egy kis szerénységet is megtanult volna, mert ime a gazdaságtudósok nem is olyannyira tökfilkók, mim ahogy gondolta. De mivel Képes ezt meg nem tette, meg kellett tudnunk tőle. hogy a társadalmi fejlődés az élelmiszerfölöslegek függvénye, élelmiszerfölösleg alatt pedig ruhaszövetet is kell érteni, mi több, tipikus megjestcsítöje az arany. Ha még hozzátesszük, hogy Képes egészen naiv gazdasági fejlődéstörténetének alanya „cipészünk", azt hisszük, eléggé illusztráltuk, hogy ez a könyv határozott vesztesége a magyar könyvpiacnak.