Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Max Weber: A protestáns ethika és a kapitalizmus szelleme [könyvismertetés]

84 hogy szem elől tévesztve sajátképi feladatát, ködös és állandóan önmagukat korlátozó általánosítások tengerébe merül. Ez azonban csak a logikai vonalvezetés tisztaságát zavarja meg: tartalmi gazdagságban csak nyer ezzel a mű. Hallgassuk meg Rézt, mikor az államférfi feladatairól beszél, — magas idalizmus és mélységes realizmus egyesül itt: „Megtalálni az adott viszonyok között realizálható ideált és ez ideál irányában alakítani át a realitást; alkalmazkodtatni az ideált a tényleges erőviszonyokhoz és az ideális célokhoz alkalmazkodtatni az erőviszonyokat: ez az államférfi nagy feladata." Az utolsó fejezet a haladás problémáját érinti és ezzel is figyelmeztet arra, hogy a kultúrtudományok logikai földerítésének nagy munkája még korán sincs befejezve. „Haladás" és „visszaesés" távlata nélkül nincsen történelmi szemlélet, de logikai belátásunk még távol van attól, hogy értékesíteni tudná e nélkülözhetetlen kategóriákat. így a szaktudomány maga kénytelen minden alkalommal reménytelen küzdelmet kezdeni a rémmel, amelynek pedig nem ismeri — csak a nevét! — ki — s\ Max Weber: A protestáns ethika és a kapitalizmus szelleme Fordította: Vida Sándor. „Ember és Természet." (Franklin-Társulat kiadása.) 122 lap. A Franklin-Társulat „Ember és Természet" sorozatának — úgy látszik — jó programmja van. Ebből csak T. K. Oest'erreich vakmerő kísérletét vennők ki, aki százegynéhány lapon az egész modern „világképnek" kompendiális feldolgozására vállalkozott: oly kísérlet, melyre önkéntelenül Hamlet szavai jutnak eszünkbe: „There are more things in heaven and earth, Horatio, Than are dreamt of in your philosophy." Ámde a sorozat többi kötetei ezért a kompendiuméhes piacunknak tett koncesszióért is kárpótolnak bennünket és ha őszinte örömmel üdvözöltük Heinrich Rickert ragyogó kis munkájának, a „Kulturwissenschaft und Naturwissenschaft"-nak fordítását, örömünk csak növekszik, amidőn annak méltó kiegészítésére a legújabb kötetben az ott logikailag megalapozott kultúr tudománynak egyik legnagyobb mestere szól hozzánk. Rickert és Weber szorosan együvé tartozó nevek és az előbbi méltó büszkeséggel mutathatott rá arra, hogy barátja egy gazdag élet teljes munkaeredményével tanúskodik az ő logikai szempontjainak rendkívüli termékenysége mellett. Max Webemek „Die protestantische Ethik und der Geist des Kapitalismus" című mélyen járó szellemű tanulmánya a kultúrtörténeti szinthézisnek mintaszerű értékesítését mutatja be. Két merőben ellentétesnek látszó értékszempont: a vaiiásethikui és a gazdasági, amelyek kibékíthetetlennek látszó harcát láttuk tombolni egyoldalú, dogmatikus társadalomtudományi „iskolák" véget