Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az 1920. évi népszámlálás. Első rész. A népesség főbb demográfiai adatai [könyvismertetés]

so jelentékenyek s nagyjában ugyanolyan irányban mozognak, mint az előző évtizedekben. Mióta statisztikai adataink vannak, állan­dóan megfigyelhetjük a katholikusok lassú térfoglalását s a két protestáns felekezetnek — az evangélikusnak erősebb, a reformá­tusnak kisebb — térveszteségét, ami a katholikusok nagyobb szapo­raságának eredménye. A jelenlegi területen annyiban állt be vál­tozás, hogy a reformátusok térvesztesége jóval nagyobb lesz az eddiginél, mert a keleti, szaporább reformátusok nagy részét el­vesztettük, ellenben megmaradtak a dunántúliak, akik között az egyke nyavalyája egyre súlyosabb pusztítást végez. Míg a többi országrészben a reformátusok száma többé-kevésbbé gyarapodott, addig a Dunántúl csak a városokban erősödtek, a falvakban pedig számuk abszolúte is fogyott. Megdöbbentő e színmagyar népesség­nek már végpusztulásszámba menő fogyása éppen ott, ahol az ország határán s nagyrészt nem magyarajkú népesség között fon­tos nemzeti hivatás várna rá: a Dunántúl délkeleti részén. Bara­nyában 14 1, Somogyban 8 5, Tolnában 7%-kal fogytak egy évtized alatt! — LTj s meglepő jelenség, hogy e vidéken a reformátusok száma áttérések által is csökken: az adatokból kitetszőleg ugyanis az Ormányságban a reformátusok egy része — valószínűleg az egyházi adók miatt — az ág. hitv. ev. vallásra tért át (ezek száma 454-ről 838-ra ugrott). Tíz év alatt 42 református községben jutot­tak a katholikusok többségre s e községek közül 31 a Dunán­túlra jut. A szerbek és oláhok számának föntebb ismertetett csökkenésé­ből folyik, hogy a görögkeletiek száma is jelentékenyen — 17 száza­lékkal — fogyott, amit részben az is okozott, hogy 1910-ben a jelen­legi terület városaiban sok görögkeleti vallású katona állomáso­zott. Az 50.990 görögkeleti közül körülbelül 17.000 lehet szerb, 19.000 oláh, körülbelül 4000 egyéb a többi magyarajkií. A magyar­ajkú görögkeletiek nagyobb számban vannak Szentesen, Hódmező­vásárhelyen, Békés és Bihar megyékben. A szerbek és oláhok ki­vándorlása után a megmaradó görögkeletiek között a magyarok valószínűleg túlsúlyra jutnak s így szükséges lesz a magyar görög ­keleti egyház megszervezése. A zsidó vallásúak számának rohamos szaporodása már 1900— 1910 között lassúbb fejlődésnek adott helyet, amennyiben arány­számuk 4-9-ről csak 5-re emelkedett. A zsidóság fejlődése, amelyet a folytonos bevándorlás táplált, úgylátszik, elérte már kulminációs pontját s a következő évtizedekben alighanem a lassú visszafejlő­désnek fog helyt adni. A zsidóságra vonatkozó 1910—1920 év közti statisztikai adatok kellő méltatása külön tanulmányt igényelne s azért ezen ismertetésünk szűkre szabott keretei között meg kell elégednünk néhány jellemző adat közlésével. 1910 óta a zsidó val­lásúak száma mindössze 1955 fővel szaporodott, s arányszáma

Next

/
Thumbnails
Contents