Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az 1920. évi népszámlálás. Első rész. A népesség főbb demográfiai adatai [könyvismertetés]

so jelentékenyek s nagyjában ugyanolyan irányban mozognak, mint az előző évtizedekben. Mióta statisztikai adataink vannak, állandóan megfigyelhetjük a katholikusok lassú térfoglalását s a két protestáns felekezetnek — az evangélikusnak erősebb, a reformátusnak kisebb — térveszteségét, ami a katholikusok nagyobb szaporaságának eredménye. A jelenlegi területen annyiban állt be változás, hogy a reformátusok térvesztesége jóval nagyobb lesz az eddiginél, mert a keleti, szaporább reformátusok nagy részét elvesztettük, ellenben megmaradtak a dunántúliak, akik között az egyke nyavalyája egyre súlyosabb pusztítást végez. Míg a többi országrészben a reformátusok száma többé-kevésbbé gyarapodott, addig a Dunántúl csak a városokban erősödtek, a falvakban pedig számuk abszolúte is fogyott. Megdöbbentő e színmagyar népességnek már végpusztulásszámba menő fogyása éppen ott, ahol az ország határán s nagyrészt nem magyarajkú népesség között fontos nemzeti hivatás várna rá: a Dunántúl délkeleti részén. Baranyában 14 1, Somogyban 8 5, Tolnában 7%-kal fogytak egy évtized alatt! — LTj s meglepő jelenség, hogy e vidéken a reformátusok száma áttérések által is csökken: az adatokból kitetszőleg ugyanis az Ormányságban a reformátusok egy része — valószínűleg az egyházi adók miatt — az ág. hitv. ev. vallásra tért át (ezek száma 454-ről 838-ra ugrott). Tíz év alatt 42 református községben jutottak a katholikusok többségre s e községek közül 31 a Dunántúlra jut. A szerbek és oláhok számának föntebb ismertetett csökkenéséből folyik, hogy a görögkeletiek száma is jelentékenyen — 17 százalékkal — fogyott, amit részben az is okozott, hogy 1910-ben a jelenlegi terület városaiban sok görögkeleti vallású katona állomásozott. Az 50.990 görögkeleti közül körülbelül 17.000 lehet szerb, 19.000 oláh, körülbelül 4000 egyéb a többi magyarajkií. A magyarajkú görögkeletiek nagyobb számban vannak Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Békés és Bihar megyékben. A szerbek és oláhok kivándorlása után a megmaradó görögkeletiek között a magyarok valószínűleg túlsúlyra jutnak s így szükséges lesz a magyar görög keleti egyház megszervezése. A zsidó vallásúak számának rohamos szaporodása már 1900— 1910 között lassúbb fejlődésnek adott helyet, amennyiben arányszámuk 4-9-ről csak 5-re emelkedett. A zsidóság fejlődése, amelyet a folytonos bevándorlás táplált, úgylátszik, elérte már kulminációs pontját s a következő évtizedekben alighanem a lassú visszafejlődésnek fog helyt adni. A zsidóságra vonatkozó 1910—1920 év közti statisztikai adatok kellő méltatása külön tanulmányt igényelne s azért ezen ismertetésünk szűkre szabott keretei között meg kell elégednünk néhány jellemző adat közlésével. 1910 óta a zsidó vallásúak száma mindössze 1955 fővel szaporodott, s arányszáma