Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1924 / 1. szám - A politikai párt társadalombölcselete
51 így, tudatosan kitűzött módszeres elvek alapján kell és lehet kellőkép vizsgálni. Ez elvek tehát a következők. 1. A pártokra irányuló vizsgálat mindenekelőtt valóságtudományi vizsgálat, azaz nem valami bíráló és politizáló elmélkedések körébe csúsztatott tény-felismeréseken épül fel. 2. Vizsgálatunk általános szociológiai jellemű. Összehasonlító és általánosító eljárással kiindulva — a politikai pártok ezerféle variációján túl — keressük azt, amit „pártnak általában" nevezhetünk. Mi tartozik a párt lényegéhez, mi nem, gondosan veendő figyelembe, mert a lényeges vonások alapján lehet csak a párt fogalmát tisztáznunk. Sajnos az, hogy a politikai párt mivoltával, funkcióival, képessége határaival in abstracto kevéssé foglalkoztak. Ahol a legtermészetesebben kínálkozott alkalom: az államtanokban egyik-másik író meg sem említi,13 mert egyoldalúan csak az alkotmányszervezet jogi oldalára szegzik figyelmüket, nem kutatva ama valóságos, társadalmi erőket, melyek azt fenntartják. Más „politikák" rendszerében14 pedig szerény fejezetek jelzik azt, hogy ez a probléma is megjelent valamiként a világűrben. Igazi, elmélyedő tárgyalást eddig e „rendszerekben" nem találunk, a párt problémája „az államtan mostohagyermeke" (Rehm). Egy, az egyes államokkal foglalkozó leíró államtan feladata az egyes pártok ismertetése, s itt is bizonyos összehasonlításokra nyílhat alkalom, azonban tágas szempontok, oksági kutatás itt sem talál úgy látszik kellő talajt.15 Az újabb irodalom külön pártelméletet (Parteienkunde) látszik céltudatosan kitermelni s ez egyre terjedelmesebb, de még legújabban sem16 elég szisztematikusan közeledik feladatához, avagy csakhamar történeti visszapillantásokra tér át s ebben meríti ki érdeklődését,17 holott elméleti kiindulású. 13 Minő pl. a különben körültekintő L. Duguit, Traité de droit constitutionel I. Théorie général de l'état. 1911. 14 V. ö. Jelűnek, Alig. Staatslhere,2 1905. 109—112. Stier—Somló, Politik5, 1921. 154—176. (párt-íeírás s nem általános vizsgálat). R. Schmidt, Alig. Staatslehre, I. 1901. 238—52. St. Leacock, Elements of political science2, 1913. 332—55. Balogh A., Politika2, 1911. 220—23. Schollenberger, Politik. 1903. 81—109 és 211—254. 15 V. ö. pl. Bryce, American commonwealth, 1893—95. II. köt. 3. rész. 1—244. lk. Bodley, Franciaország. M. ford. Akad. II. 387—549. Lowell, The gowernment of England, 2. rész. Escott: A mai Anglia. M. ford. Akad. II. köt. passim. Igen jó összefoglalást ad J. Hatschek, Englisches Staatsrecht, 1906. II. köt. 1—44. lk. és J. Redlich, Recht und Technik des engl. Parlamentarismus. 1905. ld. főkép 360—390. 18 V. ö. W. Sulzbach, Die Grundlagen der politischen Parteibildung, Tübingen, 1921. 17 V. ö. pl. Rehm, Deutschlands polit. Partéién, Jena, 1912. 4*