Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A politikai párt társadalombölcselete

52 Az új feladat ma nem más, mint egy tüzetesen szociológiai elemzés s ez meglehetősen nehéz ma, sőt előkészítés hiányában egy kutató számára nem is lehetséges. 3. A pártélet tanulmányozásában a legmélyebb feladatot akkor oldjuk meg, ha beleillesztjük a formális pártéletet a normális társadalmi folyamatok közé. Mindenütt tehát a tiszta pártélet formáit kutatjuk, abnormis kilengésektől el vonatkozunk; így a pártéletnek egészen más jelentősége fog kiderülni, mint aminőbe politikusok vagy publicisztikai művek állítják. A kérdés lényegét Paulsen találta meg.18 A pártélet kiegészíti az állam szervezett életét, mely szubordinativ jellemű, bizonyos mértékben hasonlít egy katonai jellegű szervezethez. Ha ez uralkodnék egymagában a társadalomban, akkor a részek elhalnának, közönyösségbe fulladna mindaz, ami spontán. A pártélet szükséges valami, nem más az, mint egy „Organisation von untén". „Csak pártképződés által lesz a kaotikus tömeg tagozott, tárgyalásos elhatározásra képes egésszé". A párt „spontán keletkező szükségszervezet". Történetteleológiailag szükséges valami. Megszüntetése a spontán tevékenységeket ásná alá egy differenciálatlan káosz érdekében egyrészről, egy egyoldalú „Organisation von oben" érdekében másrészről. Hogy a pártszervezet minden hibája mellett tagadhatatlan jelentős szerepű, az angol alkotmánytörténész Sir Th. E. May19 jelzi a következőkép: „Hogy egy annyira tagolt kormányzat, minő az angol, amely annyi széthúzó erőt egyesít, általában harmonikus működést folytathatott, főkép a pártszervezetnek tulajdonítható; >egy tényezőnek, mely az állam alaptörvényeiben aligha találja alapját, de amely a parlamenti kormányzattól elválaszthatatlan s amely jóban-rosszban a legnagyobb befolyást gyakorolta az állam politikai sorsára. Pártok vezették, ellenőrizték az államhatalom iulajdonképeni birtokosait, sőt gyakran uralkodtak fölötte. A korona és az arisztokrácia védelmet találtak bennük a néppel szemben (sic). Pdríhatalom tiporta porba a közszabadságokat, emelt és tett le királyokat, buktatott minisztereket és parlamenteket, megalázta a nemességet, jogokat szerzett a népnek. De megrázkódtatások idején megvédte az államgépezetet, melyek pedig létalapjait fenyegették. Pártok emelkedtek hatalomra és buktak, mindazonáltal az állami berendezések sértetlenek maradtak". Amit May, a történetíró mondott, megerősíti a jogász Dicey, hogy t. i. a szabad pártképződés tulajdonkép a megrázkódásokat 18 Parteipolitik und Morál, 1900. 19 The constitutional history of England, ed. Holland, 1912. I. 396. Deák A. II. 37. L a pártbefolyásra jellemző adatot hoz fel: annyira megy a befolyás, hogy Oladstone óta a királynő környezetében lévő udvarhölgyek is a miniszterelnök kívánsága szerint nyerik vagy vesztik állásukat.