Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A politikai párt társadalombölcselete

48 Ily munka természete szerint más, mint a régi kis milieuk demokratikus testületeinek munkája. Az angol sokkal többet vár a társadalmi spontaneitástól; sok nomikus berendezése által. Nálunk a kontinensen, sok minden a parlamentre zúdul rá. Nálunk a kontinensen a választó szuverénitás-érzese sajátszerű: sokat vár az államtól, tehát a választáskor élénken érdekelve érzi magát. A self government persze itt sem ismeretlen, de mintha szabadulni akarnának tőle ott, ahol az ügyek államra bízása kényelmesebb. A kontinens jelleme Angliával szemben (természetesen bajos általánosításokkal szemben eléggé óvakodni) a centralizálás; ez az, ami a választást döntővé teszi a választó szemében. Az angol higgadtabb, de az is bizonyos, hogy egyik kontinentális állam sincs oly világhelyzeti kényelemben, mint Anglia. Az angol pártélet s parlamenti élet ismerői azt is tudják, hogy az angol fix törvényeket gyártani nem szeret, hanem annál nagyobb tiszteletben részesít konvenciókat, tehát gyakran formátlan, de szilárd érzelmi bázist hordozó hallgatag megállapodásokat. Az angol közszellemnek nagy a szokásteremtő ereje, a kontinens pedig buzgóbb törvényhozó. A törvényhozást pártfunkciók előzik meg, ez pedig spontán követ bizonyos konveciókat.7 Concha jellemzően mondja: „Az individualizmusért dicsőített angol nemzet tudta a legállandóbb, legerősebb, az egyént szorosan megkötő pártszervezetet létrehozni anélkül, hogy azáltal a nemzetnek a pártérdekeken felül álló javait megkárosította volna. Hogyan és miért? Mivel az individualizmusnál magasabbra becsüli a kollektív, nemzeti létet az egyénen túl járó eszményeivel s ennek megfelelően szervezetlen állapotában is, mint a választók tömege, nem egyedül a jog külső, éles, az embereket elkülönítő szabályai után indul."6 S ez legérdekesebb a kifejlett pártéletben, a lelki háttér, az öntudatlan ügy leszorul a parlament tárgyalásköréről, a priváté bill-ek ökonormák, melyek a tudatos felé haladnak. I. A követendő módszerről. A mi problémánk nem az, hogy kritikát adjunk a pártról és parlamentarizmusról, hiszen ez megfelelő keretet mai folyóiratainkban nem találhat. Súlyos kérdés az, mely jelentékeny analizálóképességet s öszszehasonlító munkát követel a szociológustól, eltekintve attól, hogy nem is minden kutató érezheti magát alkalmasnak 7 Ez a parlamentben is igen jelentős! Kár, hogy oly jogi írók is annyira megfeledkeznek erről, mint Jelűnek poszthumusz „Besondere Staatslehre"fjében (Ausg. Schriften, 1911. II. 153—319), ahol éppen helye lehetett volna e problémának. 8 Újkori alkotmányok, Akadémia. 1888. II. 482.