Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A politikai párt társadalombölcselete

46 tudják ezt a forradalmárok: forradalom (talán máskép mutatkozott az 1789/93 alapján) ma voltakép nem hozható létre egy normális parlament áltál, sem a mögött, hanem csak parlamentarizmus nélkül, mert forradalmak mindig csak egy aktiv kisebbség művei egy nagy többség kényszerű passzivitásának gyors átmeneti korában. A modern parlamentarizmusról azt tartják, hogy az nem éppen a nagy krizisekre, hanem a nagy egyensúlyozottságra van berendezve s ez bizonyos mértékig igaz. Azonban a parlamentarizmus — bizonyos pártrendszer működési kerete — kriziseket is kibír, ha a társadalom s a pártok tudnak alkalmazkodni, ha kell gyorsan is, egy új glóbus intellektuális politikai követelményeihez. Bárminő is a parlamentarizmus, elősegíti azt, hogy a konvulziók gyorsjárású napjaiban különböző irányokkal számolni lehessen. Megnyilvánulási fórum az, nem csak küzdő fórum, s ha a döntés nem mindig parlamentek kezében van is, a parlament mégi& tájékozódási bázis s valamennyire irányító szervezet. Sohasem öncél, bár ezt nem egyszer követelte magának, sohasem kormányzati monopóliumot őrző, mint egyesek vélték, de mindig faktor* számottevő erő. Nálunk, úgy látszik, kevés figyelmet fordítottak a parlamentarizmus (mely csak keret) mögött álló párt problémájára. Nem kevesebb, mint félszázada jelent meg egy fordított mű,2 s azóta semmi (alkalmi kitérés is alig van), ami a párttal elméletileg foglalkozott volna! Holott hány alkalmunk volt és van arra, hogy felvessük, mi általában a politikai párt mivolta, mi a lényeges funkciója, mik képességének határai? Mit várhatunk tőle, mit nemi Ha sokat követelünk egy elméleti, ideális pártszervezettől, még ha azok a leghaladottabbaknak is tartatnak, Angliában, az Egyesült-Államokban, általános pesszimizmus lesz az eredménye, bizonyos kesernyés „mérlegek" formájában fogjuk levonni a tanulságokat, mint legbehatóbb kutatója is, Ostrogorski.3 A párt valóban legtöbbször nem több, mint szükségből, tervtelenül előálló valami, Paulsennel: spontán entstehende Notorganisation, um überhaupt aktionsf"hig zu werden.4 Általában a párt problémáját nagyon is könnyen vették s ma is azt látjuk, mint régen, hogy a pártalakítás rögtönzés. Pártelnevezések kábítóan foszforeszkálnak, pártok és töredékek őserdőd gazdagságban törnek elő a választások talajából, hol erőstörzsű óriásnövények, hol csak kúszó liánok formájában. Majdnem minden választás után friss káosz áll elő s ez természetszerűen provo2 Bluntschli: A politikai pártok, ford. Ballagi G. 1872. 3 La démocratie et les partis politiques. Nouvelle édition, refondue. Paris. 1912. V. ö. 277. lk. 574. lk. 4 Parteipolitik und Morál, Dresden, 1900. 9. 1.