Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

41 a titkos prostitúció ellen és számos egyéb gazdasági, pénzügyi és rendészeti rendszabály. Mindez teljességgel nem változtatott az eredményen, mialatt Oroszországban, kedvezőtlen gazdasági, társadalmi és politikai viszonyai között is, a születési arányszám folytonosan növekedett, anélkül, hogy az állam és a társadalom bármit is tett volna e növelés előmozdítására. Ily adatok birtokában a szociálpolitika tudománya még mindig nem tud kellően megalapozott véleményt adni arra, melyek a baj valódi okai. Hiszen megakad azon az első nehézségen, hogy a kérdés kényességénéi fogva nem lehetnek biztos adatai arról sem, mennyiben járul az apadáshoz a szülők tudatos, szándékos akarata, mennyiben pedig az a körülmény, hogy — jóllehet szeretnék — nem születik gyermekük. Az utóbbi csoport helyzetének megjavítására még csak rendelkezünk némi tájékozottsággal. Kétségtelen, hogy a termékenységet jelentősen fokozza a közegészségügy egyetemes megjavítása. Különösen pedig a nemibetegségek megelőzése. A kérdés legkiválóbb magyar szakértőjének, Nékám egyetemi tanárnak a becslése szerint évenkint 90.000 születés marad el a fogamzást eleve meggátló blennorrhoea elterjedt volta miatt. Óriási szám ez, szembeállítva azzal, hogy 1913-ban az élveszületettek száma 735.000 volt. A vérbaj maga nem teszi ugyan lehetetlenné a fogamzást, de gyakran vezet elvetélésre, korai és halvaszületésekre és így ugyancsak kedvezőtlenül hat a születések számára. Ennek a két betegségnek a kiirtása tehát okvetlenül nagy mértékben növelné azoknak a születéseknek a számát, amelyeket maguk a szülők megakadályozni nem akarnak. Sokkal összetettebbek és homályosabbak azok az okok, amelyek az „egyké"-re hatnak. Annyit látunk, hagy éppen nem a legszegényebb osztályokban uralkodik, tehát egyedül gazdasági okokra nem lehet visszavezetnünk. Közrehatnak ezek is, de még inkább erkölcsi és szellemi tényezők, divat, előítélet, helyi közvélemény és szokás. Éppen azért általános orvosszert nem is lehet rá találni, hanem legföljebb arról lehetne szó, hogy minden egyes, különösen veszélyeztetett helyet valósággal monograíiaszerüen kellene külön-külön tanulmány tárgyává tenni, szabatosan megfigyelvén és összevetvén a lakosság egész életét: foglalkozását, vallását és erkölcsi fölfogását, műveltségi fokát, táplálkozási és egyéb életmódját, egészségi viszonyait, a helyi közvéleményt a sok- és a kevésgyermekű családokról és mindezek egybevetésével alkalmazni azokat a gazdasági, erkölcsi vagy rendészeti intézkedéseket, amelyek a különleges helyi okok megszüntetésére legalkalmasabbak. Ámde még ilyen fáradságos, körülményes és sokoldalú mun-