Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

42 kásságtól se várjunk vele arányban álló eredményeket. Az „egyke" csak egyik jelensége a világszerte uralkodóvá vált általános anyagias fölfogásnak, amelynek uralma alatt — fönn és lenn egyaránt — az önzés túlhajtása, a vagyoni előnyök hajhászása, a hiúság, a kifelé élés, a személyi érvényesülés nem hagy helyet a gyermeknek s a vele járó elfoglaltságnak, gondoknak, költségnek, vagyonmegosztásnak, amelyek miatt a gyermeket nem áldásnak, örömnek, hanem nyűgnek, tehernek tekintik. Valamint a nagybeteg fehér faj valamennyi társadalmi betegségének, úgy a<z „egyké"-nek is csak az lehetne az orvossága, ha ezt az anyagias világnézletet egy új, nemesebb, önzetlenebb, erkölcsösebb váltaná föl, amely életcélnak nem a külső előnyöket vallja hanem az egyszerűséget, igénytelenséget, a családi élet bensőségét, a befelé élést, az anyaság tiszteletét, a gyermekek rajongó szeretetét. Addig pedig, amíg ez új világnézlet uralkodása bekövetkezik, népesedési politikánkban erőinket ne fecséreljük el fölöslegesen az „egyke" elleni reménytelen küzdelemben, hanem szolgáljuk azt az igazságot, hogy „nem azé az államé a jövő, amelynek legtöbb gyermeke születik, hanem amelyik a legtöbbet élve és egészségesen tudja megtartani". Hiszen a születések folytonos csökkenésével egyidőben Európa valamennyi államának lakossága állandóan szaporodott — Francia- és Spanyolország kivételével —, mert az egészségügyi viszonyok nagyfokú megjavításával a halálozások számát még nagyobb mértékben sikerült csappantani, mint ahogy a születések csökkentek. Erre a pontra kell tömöríteni nekünk is küzdelmünket. Elsősorban pedig a csecsemőhalandóság ellen. Csak néhány adatot. A háborúig egész Európában — Oroszország kivételével — nálunk volt a csecsemőhalálozás a legnagyobb, még Románia és Szerbia is jobban állt. Az 1913. évben a születettek 2Q;l°/o-a halt meg egyéves kora előtt, az összesen 500.000-re menő halálesetből 148.000 volt egy éven aluli, azaz 29-6%>. E sajnálatos eredmény okai sokkal ismertebbek, mint a születések kialakulásáé, a gyógyítás módjait azért szabatosabban meg tudjuk jelölni. Kiterjedt és egyéni anya-, csecsemő- és gyermekvédelem, az orvosképzésben a csecsemőgyógyászat beható tanítása, a bábák és az anyák kioktatása a csecsemők betegségeinek megelőzésére, néhány egyszerű és mégis rendkívül hatékony egészségügyi szabálynak széleskörű népszerűsítése, a küzdelem káros babonák és szokások ellen, anyasági biztosítás, szoptatási segély — ezek a leggyorsabban és leghathatósabban célravezető eszközök. Ez eszközöknek sürgős és széleskörű foganatba vételét karolja föl az az erősen nemzeti és szociális érzésű, lelkes hölgytársadalom, amely újra föl akarja venni a küzdelmet az „egyke" ellen. Szenteljék érdeklődésüket, lelkesedésüket, odaadásukat és munka-