Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

33 solja a születési arányt. Előbbivel fordított, utóbbival egyenes arányban változik a születési index. A gyermekhalandóságtól való íüggés általánosabbnak látszik, de valójában csak a zavaró tényezők burkolják el helyenként a műveltség befolyását.1 Most már a szaporíthatlan és az — ugyan huzamosan ellensúlyozható — csökkenő hozadékképesség törvényének alávetett föld népének feleslege a tőke növekvő hozadékképessége által jellemzett termelés színhelye: a városba tömörül. Tehát egyre nő a gyermekkorlátozásban vezető városi népesség súlya s így az általános születési mutató gyengülése már ezen oknál fogva is indokoltnak látszik. (Oldenberg és részben Oppenheimer is.) De ez csak formális ok. Minthogy az önálló népesség a tőkekoncentráció következtében — kivált az ipar-forgalom terén — nem szaporodott oly mértékben, mint a nem önálló és másfelől minthogy az utóbbiak között a születési arány hanyatlása újabban gyorsabb: a népesség lassú elproletarizálódása is magyarázatául szolgálhat a születési index csökkenésének. De ez is csak formai magyarázat. Mert hisz az a kérdés, hogy a város és általában a nem önálló rétegek születési hányadosa miért csökken még nagyobb mértékben, mint a falué és az önállóké s hogy viszont miért találunk helyenként oly előrehaladott gyermekkorlátozást? Spencer individuációs elmélete sok miértl-re megadja a választ, bár nem teljesen kielégítő a magyarázata. Az egyéniség bonyolultabbá válása , a műveltség fokozódása oly energiák kifejtését vonja maga után, amelyek a faj szaporítására és a gyermekek felnevelésére fordítható energiákat csökkenti. A város népe műveltebb, differenciáltabb, viszont a létért való küzdelem itt, valamint a rég-i állapothoz képest újabban szintén gyors léptekkel művelődő nem városi proletariátusnál nagyobb, mint az önállók nagyobb számát mutató falun. A felfelé törekvő osztálymozgalom (Dumont) is nagyobb a sokrétű városi népességben, mint a homogénebb falun. De a 3. pontban említett okozati összefüggés azt igazolja, hogy a hanyatló születési index nem szükségképeni, hanem — egyébként azonos körülmények mellett — a létfenntartási eszközök szaporodásával mérsékelhető. Ez már utal a környezet rendkívüli fontosságára. „Környezet" alatt necsak a területet, a terület és a nép viszonyát s a népsűrűséggel összefüggésben levő termelési módot, a létért való küzdelem intenzitását értsük, hanem vegyük ide mindazon jelenségeket is, amelyeket az emberek egymás mellett élése, kölcsönös vonatkozásai hoznak létre és amelyek az ember faj fenntartási akaratára befolyással lehetnek. Ezek között — hogy egyebeket ne említsünk, 1 L. bővebben : Népesedéspolitika és többtermelés. Sárospatak, 1922. 59. 1. és Vallásfelekezet és születési arány. Pécs, 1923. 35. 1. dolgozataimat. Tirsjdalomtudomány. 3