Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

15 JAVORNÉ MISKOLCZY SZIGYÁRTÓ GIZELLA. Az „egygyermekrendszer' hazánknak oly fontos, megoldásra váró problémája, hogy ezzel intenziven foglalkozni elsőrendű, állami érdek, mert veszedelmesebb, kártékonyabb hatású a világháború rettenetes pusztításainál, s bár ott is legtöbbet veszített a magyar faj, ez sokszorosan felülmúlja azt. Végtelenül sajnálatos, hogy még mindig nincs e kérdés annyira az érdeklődés központjában, mint amennyire fontosságánál fogva lenni kellene, hiszen a mohácsi csatában nem hullott el annyi magyar ifjú, mint amennyi egy év alatt nem születik meg Tolnában, Baranyában, a Sárközben és Ormányságban! A vele foglalkozók közül pedig igen sokan tendenciózusan kezelik e kérdést, s tőkét igyekeznek belőle kovácsolni egyes vallásfelekezetek, vagy foglalkozási ágak ellen. Egyetemes betegség ez, mely ellen védekezni, megdöbbenni és kétségbeesni minden hazáját szerető magyar embernek szent kötelessége. Hogy hazánkban éppen a magyar fajt, s annak legtisztább ágát, a református magyar népet támadta meg leginkább s pusztítja legj óbban, éppenséggel nem jelenti, hogy más vallású és fajú népnél ismeretlen jelenség lenne. Amint pusztítja ez a római katholikus franciát s az ág. hitv. evangélikus erdélyi szászt, úgy megvan ez a magyar középosztálynál éppemígy, mint a római katholikus vallású iparosoknál és kisbirtokosoknál — és nincs meg a református magyar uradalmi cselédeknél! Legjobban pusztít — felekezetkülönbség nélkül — a kisbirtokosoknál, s ennek egyik fő, de éppenséggel nem kizárólagos oka a földbirtok egy kézen maradása. Az úrbéri elkülönzés óta nincs meg a földbirtokszerzés lehetősége, s a hatalmas kötött birtokok közé ékelt, az ipari pályától idegenkedő népünk retteg a gondolattól, hogy 6—8 holdnyi birtoka — csak 2—3 részre szakítva is — gyermekei megélhetését nem biztosítja. Községünk két leggazdagabb — véletlenül több gyermekkel megáldott — családja a birtok elosztása következtében a folyó évben lett szerény anyagi helyzetben levő családdá. A földbirtokreform, melytől e tekintetben is sokat vártunk, inkább elkeseredést, megdöbbenést eredményezett, mint gyógyító hatást. Ugyancsak a megélhetés nehéz volta, a gyermeknevelés súlyos gondja a kórokozó a középosztálynál is, s itt végtelenül káros hatású, szinte helyrehozhatatlan hiba volt a családi pótlék előbbi rendszere, amikor a törvényhozás adott tápot a gondolatnak, hogy három gyermeket köteles csak a szülő fölnevelni, ehhez segédkezet nyújt az állam is, de éppen ott, ahol fokozott mértékben lett volna szükség a támogatásra, a 4—6 stb. gyermeknél már meg-