Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

13 nak első éveiben gyermeke születik, még inkább szégyenkezik, ha a bölcsőnek az elsőn kívül második lakója is akad. Az egygyermekrendszernek határozott földrajzi irányokban való terjedése szintén amellett szól, hogy az egyforma szokásokkal összekötött nép hajlik rá, függetlenül az egyforma birtokpolitikai helyzettől. És ha meggondoljuk, hogy a birtoktalanok között az egygyermek-rendszer jóformán egyáltalán nem dívik, sőt itt bőséges gyermekáldást tapasztalunk, rá kell jönnünk, hogy az egygyermek-rendszernek csak kezdeti stádiumában vannak birtokpolitikai okai, később inkább társadalmiak, a szülői hivatás helytelen értelmezése és a szokás által befolyásolt nőnek hiúsága. II. Minthogy így nagy általánosságban, helyi kivételek leszámításával, inkább népbetegséggel, mint birtokmegoszlási bajokkal állunk szemben, az egyke orvoslására is ezen az utóbbi ponton kell keresnünk a módot. Az egygyermek-rendszerbe berögződött nép erkölcseinek és szokásainak átalakításáról volna szó, amely a legnehezebb munka, mert a megszokás és a szégyenkezés ellen igen nehéz küzdeni. Nem is lehet a kérdésbe olyan módon beleavatkozni, hogy az egy gyermekkel bírókat gáncsoljuk vagy kifogásoljuk, hanem csakis az ellenkező irányban: a többgyermekűeknek rendszeres és tudatos kedvezményezése által. Amint korábbi munkáimban említettem, e tekintetben különösen súlyt helyeznék a kitüntetésekre, amely külsőségek a népiélekhez legközelebb férkőznek. Minél több hatósági kitüntetés, ünnepies megdicsérés éri a legtöbb gyermekű családot, annál nagyobb a valószínűség, hogy az esetleges csúfolkodásból irígykedés válik. Növekszik ez az irígykedés akkor is, ha nem nagy, de látszatra mégis tetszetős pénzbeli kedvezmények érik a többgyermekűt, nevezetesen: az adónak lejjebbszállítása, stb. Az államra vagy a községre nézve, amelyek az ilyen kitüntetésekre vagy adóelengedésekre vállalkoznak, nagy anyagi terhet ez nem jelent. Viszont a faluban az irigységet s ugyanazon kedvezmény elérésére irányuló kívánságot erősen felszítják. Franciaország nem hiába kísérletezik a háború óta újból ilyen módszererekkel. Lassan hatóak ezek, de nálunk még senki sem próbálta meg és így a. lassú, de biztosan elkövetkező eredményeket sem láthattuk s ezért nem szabad azokat vaktában előre lekicsinyelni. Minthogy azonban az egygyermekűeknél néha csakugyan kicsiny a birtok arra, hogy többen osztozzanak rajta, főleg az egykés falvakban kellene olyan népies iparágakat szervezni, amelyek vagy egész évi, vagy téli keresettel az arra szorulóknak jöve-