Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1924 / 1. szám - A külföldi kölcsön
5 Tehát pénzügyileg mindenesetre igen súlyos megterhelését jelenti közgazdasági életünknek és államháztartásunknak. A nagy áldozatot azonban meg fogja nekünk érni abban az esetben, ha a külföldi kölcsön csakugyan partra húz bennünket és megadja a lehetőségét annak, hogy gazdasági erőnket szilárd alapon teljesen kifejthessük. A tervezett szigorú ellenőrzése költségvetésünknek szabad mozgásunkat kétségtelenül erősen korlátozza, káros hatású beavatkozásokra nyújt alapot állami életünk minden vonatkozásába és így szuverénitásunkat érzékenyen érinti. Emellett kaput nyit a belügyeinkbe való politikai irányú beavatkozásokra is, ha nem is nyiltan avagy közvetlenül, de leplezetten és kerülő utakon, amint ezt a kisentente vezető férfiainak ismételt nyilatkozata világosan mutatja. Ez a suba alatt történő befolyásolása politikai életünknek még sokkal nagyobb veszedelmekkel járhat, mint a nyilt beavatkozás. Attól azonban nem lehet tartani — bár az októbristák és szociáldemokraták ezt nagyon szeretik hirdetni —, hogy az entente a kölcsön fejében az októbristákat avagy a szociáldemokratákat, avagy egyéb radikális forradalmi elemeket fog a nyakunkra ültetni. Ez lehet a Benesék követelése, avagy titkos célja, de a kölcsönt adó pénzpiac részéről legföljebb a negatív föltételek között szerepelhet, amint erre az osztrák kölcsön körül történtekből föltétlenül következtetni lehet. Mert afelől nem lehet kétség, hogy a pénzükre óvatosan vigyázó kapitalisták Batthyány Tivadar sokszor megénekelt szakállára, Pikler vagy Rothenstein szélsőszociáldemokrata képviselők, avagy Veér Imre köztársasági bajnok girójára egy papirfillé rnyi kölcsönt sem adnak. Ha csak a legkisebb kilátás volna is arra, hogy az a forradalmi társaság, amely oly szakavatottan és sikeresen készítette elő a magyarországi bolsevizmust, még egyszer uralomra juthat hazánkban, az óvatos pénzpiac azonnal bezárná orrunk előtt páncélszekrényeit. Aki tehát a kölcsönnel kapcsolatban akár a belföldön, akár a külföldön az emigránsok, az októberi forradalmárok visszahozatalát és a szélső elemeknek a magyar belpolitikában való térfoglalását követeli, az tulajdonképen a kölcsönt komolyan nem akarja, hanem ellenkezőleg azt elgáncsolni óhajtja. Benesék és itthoni szövetségeseiknek a kölcsönbe kapaszkodó, nagyon is átlátszó politikai taktikázását tehát könnyű visszaverni, de mindenesetre a kormánynak és a közvéleménynek egyaránt nagyon éberen kell őrködni afelett, hogy a kölcsön leple alatt ellenségeink ne fonhassanak belpolitikai hurkot a nyakunk köré. Kevesebb szó esik a kölcsön esetleges gazdasági föltételeiről és az is, ami esik, egyelőre inkább burkolt formában, szelidképú jótanácsok alakjában jelentkezik. Pedig erre nagyon jó lesz vigyázni, mert ezen a téren adhatjuk meg leginkább az árát a
