Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A külföldi kölcsön

6 külföldi kölcsönnek és itt vannak elrejtve a legsúlyosabb és a legveszedelmesebb ellenkövetelései a kölcsönnek. Tudvalevő, hogy Benesék kezdettől fogva mindent elkövettek a kölcsön elgáncsclására. Most azonban, amidőn látják erőfeszítésük esetleges sikertelenségét, a kölcsön merev ellenzésével kezdenek felhagyni és kerülő úton próbálják vagy elgáncsolni, vagy pedig igyekeznek abból maguknak minél nagyobb hasznot húzni, illetve annak kapcsán nekünk minél nagyobb károkat okozni. Ismeretes Csehországnak az a követelése, hogy iparcikkei előtt nyissuk meg korlátlanul határainkat és hagyjunk fel iparunk fejlesztésével. Támogatja a cseh követeléseket a nagyentente ama törekvése, amely az oktalanul szétroncsolt dunavölgyi monarchiát legalább gazdaságilag szeretné helyreállítani. Ebben a szorosabb gazdasági kapcsolatban a nagyentente nekünk a nyerstermelő agrárállam alacsonyabbrendű szerepét szánja, amely hivatva lenne elsősorban Csehországot és azután Német-Ausztriát nyerstermékekkel ellátni és egyben ez országok ipari fölöslegei számára biztos piacul szolgálni. Csehországgal és Ausztriával szoros gazdasági kapcsolatba belekényszerítve, helyzetünk még sokkal gyarmatibb lenne, mint a volt monarchia keretében. Hogy ennek szociális és gazdasági szempontból, nemkülönben kulturális tekintetben micsoda sülyedés lenne a következménye, azt nem szükséges bővebben fejtegetnünk. Ez olyan capitis diminutio lenne, amelyet semmiféle külföldi kölcsön kedvéért magunkkal szemben elkövetnünk nem szabad. Mi szívesen lépünk szorosabb gazdasági kapcsolatba az utódállamokkal, de csak mindannyival egyidejűleg, hogy ne csak mi váljunk piaccá, de a mi iparunk és kereskedelmünk is piacokat nyerjen kelet felé. Ily formában ez a szorosabb kapcsolat mind gazdasági, mint nemzeti szempontból reánk nézve csak előnyös lenne. A csehek esetleges egyoldalú gazdasági követeléseit tehát — bármennyire támogassa is azokat a nagyentente — a leghatározottabban vissza kell utasítanunk, annál is inkább — és ez álláspontunknak igen nagy erőssége —, mert iparunk tönkretétele lehetetlenné tenné gazdasági megerősödésünket, sőt olyan gazdasági és szociális krízisbe kergetne, amely a kölcsön visszafizetését a legkomolyabban veszélyeztetné. Amint látjuk tehát, a külföldi kölcsön a különböző föltételek veszedelmes szirtjei között vezet el és az út mérges tövisekkel van kirakva. Nagyon kell vigyáznunk, hogy túlságos drága árat ne fizessünk érte, mert akkor cseberből vederbe jutunk. A kölcsön hasznossága szempontjából nagyfontosságú az is, hogy azt mire és hogyan használjuk föl, mert ettől függ, hogy tartós módon szanálóan fog-e hatni, avagy tisztán időlegesen enyhítő injekció lesz, amely után fájdalmaink csak még nagyobbakká válnak. A magyar kormány mintegy 650 millió aranykorona kül-