Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Jog és társadalom. 1. [r.]

27 íme a nagy bűvészmutatvány! A boszorkánymester káprázó szemünk előtt egyszerre lám visszavarázsolja az ő „normatív" jogfogalmába mindazt, amit más „primitív", a tények világával megszégyenítő alárendeltségi viszonyban álló elméletek eddig az állam fogalmának meghatározásához összehordtak és amit épen a „normatív" szempont követelményei szerint heves tiltakozással kellett a meghatározásból kizárnia. Az „államterület", „államnép" és „államhatalom" hármas egysége ime ismét együtt van és még hozzá sikerült megmenteni a nemzetközi jogot is, amely mint „jus gentium síve naturale" minden igazi juristának titokban leginkább fekszik a szívén. Ezért a felfedezésért tehát valóban ünnepelni lehetne Kelsen-t ha nem volna az az egy kis szépséghibája, hogy ez a norma nem jogszabály I Az első kérdés ugyanis, amit ezzel szemben fel kell vetnünk az, hogy vájjon hol található ez a norma a nemzetközi jogban, mert a tételes nemzetközi jogban nyilván nincsen benne. A kézenfekvő válasz bizonyára az lenne, hogy a nemzetközi szokásjog szabálya ez a norma. A szokásjogot azonban összehangzó tényekből kell kiolvasnunk és ha lehet is összehangzó tényeket találnunk, amelyek ezt a normát támogatni látszanak, bizonyára legalább is ugyanannyi tényt lehetne csoportosítani, amely amellett szólna, hogy a nemzetközi jognak az államok személyiségére vonatkozó 'jogszabálya úgy szól, hogy a „legitim" szabályrendet kell érvényes jognak tartani. Micsoda instancia döntse el mármost azt, hogy a kettő közül melyik norma lesz a nemzetközi jog authentikus szabálya ? Bizonyára nem marad más hátra, mint keresni egy harmadik normát, amely a konkludens tények mindkét csoportjának egyaránt megfelel. Ezt a harmadik normát pedig nem nehéz megtalálni. Szövege a következő : érvényes jogrendnek minden alkalommal azt a szabályrendet kell tekinteni, amelynek hatályát a nemzetközi jogot tételező egyes államok képviselői politikai szempontjaikból kívánatosnak tartják.35 Ez a norma a „nemzetközi szokásjogának valóban érvényes szabálya, csakhogy az a baj van vele, hogy nem nyújt a jogrend érvényességének megállapítására seminő esszenciális kritériumot és hogy korántsem oldható meg segítségével a forradalmi átalakulások „jogászi" problémája. Ennélfogva ez a „jogszabály" kihívja maga ellen a jogelmélet, közelebbről a nemzetközi jog elméletének kritikáját és ez a kritika egy nemzetközi-jog-/?o////£a/ elvvel siet majd a nemzetközi jogalkotásnak tanácsot adni. Ez az elv, ez a praktikus politikai elv 35 így ismeretes, hogy a „nemzetközi jog" elismerte jogi hatalmaknak a „Középponti Hatalmak" volt államainak területén keletkezett tényleges hatalmakat, de az oroszországi impérium tényleges birtokosai helyett Wrangel tábornok névleges kormányát részesítette elismerésben Az e tekintetben beállott — még korántsem teljes — fordulat pedig ugyancsak nem a „nemzetközi jog", hanem nyilvánvalóan a pártpolitika szellemének tudható be.