Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Jog és társadalom. 1. [r.]

26 más rendet kizáró „szuverén" természete szükségessé teszi, hogy a szuverén egyes államok elméletét elvessük. Jogrendszerek, amelyek mellett más érvényes jogrendszerek állhatnak fenn, az egyetlen szuverén jogrendnek csak rendrészei lehetnek. Az igazi szuverén jogrend csak a „világállam" jogrendje, amely a nemzetközi jogban nyugszik.38 Az egyes „részállamok" mármost a maguk jogrendjének érvényességét a nemzetközi jogra vezetik vissza és ezzel azután fel is oldódnak mindazok a bonyodalmak, amelyeket a kényszer fogalmával kapcsolatban elemeztünk : ezek a részjogrendek kényszerrendek (Zwangsordnungen) és hogyha az itt releváns kényszernek szükségkép nem szankció hanem — mint láttuk —, garancia-természete van, ez most már nem okoz nehézséget, mert a nemzetközi jogban megjelenik ez a „garancia" mint jogszabálytartalom ! Ezt a „coup-de-théatre"-t Kelsen a következőkép vezeti be: Hogyha valamely „egyes állam" (Einzelstaat) jogrendjét vesszük figyelembe, annak szabályai érvényességüket egy végső alapnormára alapítják, amely azt rendeli, hogy az állam személyiségét képviselő főhatóságnak engedelmeskedni kell. Ha mármost forradalmi átalakulások következtében ennek az állami főhatóságnak a jogi személyisége megváltozik — a „szuverén" államfő helyébe például „szuverén" népképviselet lép —, más lesz az alapnorma tartalma és ezáltal a benső jogfolytonosság megszakad. Minthogy azonban a jognak mint szuverén alaprendnek folytonossága teljesen meg nem szakadhat, a nemzetközi jogban fogjuk megtalálni azt a normát, amely az állami jogrendek érvényességének igazi forrása és amely úgy szól, hogy mindenkor azt az alapnormát kell érvényesnek tekintenünk, amely az illető állam területén élő emberek tényleges magatartása szerint hatályban van, amely tehát a tényleg fennálló kény szerhatalomnak való engedelmességet parancsol.34 gombolta be, mert a szuverénitás fogalmát az autonómia fogalmával azonosította, amely utóbbi kifejezés természetesen nála sehol nem fordul elő, mert rögtön nyilvánvalóvá lenne, hogy semmi keresni valója nincs ott, ahol heteronom normákról van szó. 33 U. o. S. 204. ff. — Azoknak, akik a Christian Wolff-ié\e „civitas maxima" fogalmának erősen utópisztikus ízü adaptációját Kelsen-né\ épen a pozitív — vagyis a „szuverén" — jog aláaknázásának fognák tartani, Kelsen már szolgált a válasszal legújabb könyvében, ahol — Sander közvetítésével — a „marburgi" újkantiánusok ismeretelméletét „alkalmazza" az állam fogalmára, amely eszerint most már nem „szubsztanciális", hanem „funkcionális" fogalom, amely a jogi funkciók egységét fejezi ki. (V. ö. Der soziologische und der juristische Staatsbegriff. 1922 S. 211. ff.) Hogy azután ennek a felfogásnak az alapján — amely Sander-í terjedelmes munkájában (Staat u. Recht, Prolegomena zu einer Theorie der Rechtserfahrung) a norma fogalmának feloldására vitte — hogyan lehet viszont a „normatív" álláspontot fenntartani, annak a kimutatásával Kelsen egyelőre adós maradt. 34 Das Problem der Souveránitát, S. 235. ff. V. ö. Der soziologische und der juristische Staatsbegriff, S. 92. ff.