Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 2-3. szám - Jog és társadalom. 1. [r.]

24 kül el lehet képzelni egy jogrendet, amelynek normái kényszerszankciókat nem tartalmaznának. A kényszer alkalmazása nem mint a jogszabály tartalmába felvett fenyegetés, hanem mint reális lehetőség, mint a jogszabály biztosítéka, garanciája játszik szerepet. A jogszabály garanciája valaminő hatalom, amelynek módjában van a jogszabályok hatályát kényszerrel is biztosítani.25 Ily módon a garancia fogalma a jogszabály meghatározásának legelső kulcsát adja kezünkbe : a feladat nyilvánvalóan annak a hatalomnak a megállapítása, amely ezt a szerepet betölti. Kelsen-r\ek ez a kulcs a kezében volt midőn a jogszabály charakterisztikus tartalmának elemzése kapcsán határozottan felismerte azt, hogy a jogszabály az állam akaratát fejezi ki.26 Az „állam" azonban így csak puszta név: tetszőleges jogászi terminusz a jogszabály alanyának, a norma hordozójának megjelölésére. És Kelsen az államot meghagyta puszta névnek, amennyiben határozottan fejtette ki, hogy az államon ő nem ért egyebet, mint a jogszabályban előírt cselekvés beszámítására konstruált jogi személy megjelölését.27 Az állam tehát Kelsen-né\ nem egyéb, mint jurisztikus fikció, mint újabban mondja: a jogrend megszemélyesítése.28 HaTihát Kelsen a jogot mint az állam akaratát határozta meg s az államot mint a jogrend egységét szimbolizáló jogi személyt, természetesen egyetlenegy lépést sem tett előre a jogfogalom meghatározása irányában. Mi szüksége volt tehát egyáltalában az állam fogalmára? Nos ez a fogalom mindenekelőtt — legalább is látszólag — átsegítette őt azon a nehézségen, amelybe, mint láttuk, a formális kényszerelmélet adaptálásával és a szankció fogalmával jutott. Belátva ugyanis azt, hogy a kényszer mint jogszabálytartalom nem mindig fordul elő, meghagyta a kényszert az úgynevezett „szűkebb értelemben vett jogszabály" — az alattvalókat kötelező szabályok — jellemzésére: elég helytelenül, minthogy itt a kényszer fogalma tökéletesen ugyanazokat a nehézségeket okozza, mint a „tágabb értelemben vett jogszabály" fogalmánál29 és azt a további nézetét fejtette ki, hogy tágabb értelemben véve jogszabály 25 A garancia fogalmának értékesítését a jogelméletben tudomásunk szerint legelőször Jelűnek kísérelte meg, aki világosan felismerte, hogy a szankció fogalma helyett a garancia fogalmafnyújtja a helyes kulcsot a jogszabály meghatározására. Midőn azonban Jelűnek a jogszabályt többek között azzal igyekezett más szabályoktól elhatárolni, hogy az „oly norma, amelynek érvényességét külső hatalmak biztosítják", kitűnt, hogy ez a kulcs nem elég és a Jellinek-íé\e másik két kritériummal együtt is csak a „parancs" és nem a jogszabály fogalmát határozza meg. (V. ö. Allgemeine Staatslehre, 2. A. S. 325. ff. és lent, 4. szakasz) 26 Hauptprobleme, S. 97.: „Die folgenden Untersuchungen gehen von dem Grundsatze aus, dass das objektíve Recht Wille des Staates ist". 27 Hauptprobleme. S. 183. 28 Das Problem der Souveránitat, S. 17. f. 29 Eltekintve attól, hogy ez a disztinkció teljesen alaptalan, mert nincsen más jogszabály, mint „alattvalókat" kötelező. (V. ö. lent, a 4. szakaszban mondottakkal.)