Társadalomtudomány, 1923 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1923 / 1-4. szám - A szociáldemokrácia az új Ausztriában

336 Meg kell azonban jegyezni, hogy a 25 felekezetnélküli szociáldemokrata képviselő közt a többség nem zsidó eredetű. Az osztrák szociáldemokrácia pártpolitikai helyzetéből következik, hogy az a propaganda és izgatás, melyet a katholikus egyház és általában a vallásosság ellen kifejt, erősebb mint bárhol másutt. Ellenfeleik, a keresztényszocialisták a csaknem tisztán katholikus Ausztria klérusának teljes támogatásában részesülnek. Az egyház befolyásának lerontásával politikai helyzetüket akarják megerősíteni. Ez a harc az egyház ellen az utóbbi időben mintha még kiélesedett volna. Miután a szociáldemokrata párt hívei részére jelentős eredményeket, a fennálló társadalmi rend mellett úgyszólván minden elérhetőt elért, a szellemi téren folytatja a harcot, jól tudva azt, hogy ha a vallásos meggyőződést sikerült megingatnia s az iskolát és a nevelést hatalmába kerítette, biztosította jövőjét. A vallásellenes propaganda a sajtóorgánumokban és ismeretterjesztő előadásokban tervszerűen folyik. Az „Arbeiter-Zeitung" minden nagyobb ünnep és különösen Mária-ünnepek előtt hoz egy-egy a modern vallás- és egyháztörténeti kritikát népszerűsítő cikket, melyben a katholikus dogmákat és a Mária-kultuszt veszi boncolókés alá és a „tudomány fegyvereivel" iparkodik megingatni a vallásos hitet. A bécsi érsek és a többi püspökök pásztorleveleit és a velük összefüggő vallási kérdéseket nemcsak a sajtóban teszik kritika tárgyává, hanem a különféle egyesületekben is (Freidenker, Freie Schule, Verband der Arbeiterjugend) állandó az izgatás a keresztény világnézet és az azon alapuló nevelés ellen. Alig került az összeomlás után a szociáldemokrata párt hatalmi állásba, megindította a támadást a katholikus egyház felfogása ellen a házasság kérdésében. Ausztriában elvált katholikus nem köthet újból házasságot — a polgári hatóság előtt sem. A szociáldemokraták több liberális képviselő támogatásával már az ideiglenes nemzetgyűlés elé javaslatot terjesztettek a házassági jog reformálása céljából. Ezt a nemzetgyűlés csekély többséggel elvetette (1919 jan. 25.). A szociáldemokraták ennek ellenére a polgári törvénykönyv azon intézkedését használták ki, mely szerint a jegyesek „fontos okokból" kérhetik a dispensatiót a fennálló házassági akadály alól a politikai hatóságtól és ilyen esetben köthetnek polgári házasságot. Hogy mely akadályok alól menthet fel a polgári hatóság és melyek alól nem, arról a törvény ugyan világosan nein intézkedik, de egyéb intézkedéseiből kitűnik, hogy a katholikus felfogás szerint még érvényben levő első házasságra itt nem gondolt a törvényhozó. A szociáldemokrata tartományi főnök (Landeshauptmann v. Niederösterr.) Sever Albert tömegesen adta meg a dispensatiókat a bécsi katholikus elváltaknak és ezen az alapon a klérus nem csekély megütközésére sokan kötőt-